Miért ér valaki attól többet, ha eljegyezték már, férjhez ment, vagy gyereket szült?

Hidd el,nem érsz kevesebbet - ahogy ők sem érnek többet. Nem ezek határozzák meg az értékedet (csak a kormány szerint, ahogy korábban írta valaki). Egyébként férjhez menni,meg gyereket szülni szerintem önmagában nem teljesítmény. Majd neked is lesz férjed, családod, HA úgy alakul az életed, és HA te is úgy szeretnéd. Ezeket a felvágós, toxikus embereket kerülni kell. Az igaz barátok nem fognak ezeken rúgózni.

Én 28 voltam,mire megtaláltam nagyjából az utam, elvégeztem azt a szakot,ami érdekelt.

Most 31 évesen vagyok ott, hogy tök jól érzem magam, végre annyit keresek, amivel a jövőbe is tudok fektetni. Ezen kívül egy olyan párkapcsolatban élek,ahol bár lassan,de tudatosan haladunk egy közös jövő felé. Már rég nem nézem azt, hogy mások hol tartanak.

Az esküvők, gyerekek nem egyenlő a minőségi élettel, se nem garancia a minőségi kapcsolatra, se az örökké együttre.

Nekem édesanyám nagyon akar unokát, ám mindig hozzáteszi:

Lányom, az első te vagy és az életed.

Ám érdekes, engem senki az ismerőseim, barátaim és családom köreiben nem kezel le.

Viszont tudom, hogy idegen vagy távoli ismerős milyen vulgáris módon nyilvánít véleményt, avagy hogyan reagál.

Pl volt sulitárs.

Ilyenkor tedd fel a kérdést: számít a véleménye?

Befolyásolja az életed?

Nem. Tojni telibe. ><

Persze a kérdést megkapja az ember, de ez a társadalom normái miatt van.

Engedd el.

Aki meg bunkó, mondd pl:

"Csak költői kérdés, nem kell válaszolnod. Boldog vagy igazán? Kiteljesedtél? Meddig tart? " - mondtam szolidan oda hajolva hozzá, majd karon fogtam az érkező páromat.

Volt akinek bemondtam, mert nem éppen szépen tette fel a kérdést nagyon harsányan és beképzelten.

Hebegett-habogott.

Nekem pl nem kell se gyűrűk, ruha, lakodalom. Nem hat meg.

Gyereket szintén nem akarok.

Nélküle is lehet boldog az ember. Erre vannak példák ismeretségemen belül is.

Az én gyermekeim az alkotásaim.

Sokan abban a tévhitben vannak, hogy aki nem esküszik, vállal gyereket családalapítás címszóval, hogy az biztos bulizós, félrekefélős életet él.

A-a, mi pl két alkotó vagyunk, jobban szeretjük a békét, csendet, nyugalmat, kirándulásokat, inspiráló utazásokat...stb.

Az is teljesen oké, ha valaki nem talált még magának, egymásnak való személyt/személyiséget.

Valaki kivár, valaki mindig fejest ugrik és a nem tudom hányadik esküvője után lel boldogságra, számtalan egyedi torténet létezik s lesz is.

Annak nincsen értelme, hogy fejest ugrasz, rosszul is választasz, a gyerek már létezik, aztán kihátrálsz.

Teljesen megértem, hogy inkább ismerkedsz tovább és nem kötelezed el magad az első "kb oké" emberrel.

(no az ilyen "kb oké" - ból lesz a pokol vagy/és válás xD)

Exem anyja pl 40+évesen szült, titkon megsúgta, nincs azzal gond, hogy nem vagy készen a gyerekre s nem is akarsz. Őszintén, én 40+osan se voltam kész minderre. - mondta enyhe megbánással, mivel elkötelezte magát.

Azóta egyszer nemrégiben összefutottam vele, elmesélte, szétmentek párjával. A gyerekek pedig már elég nagyok, hogy megértsék a lépését.

Az "én" előrébb való, akárki is megy szembe ezzel a ténnyel, az nem fogja fel igazán :

Az önismeret fontos.

Arra épül rá minden.

Az emberi kapcsolatoktól a karrierig.

Mindezek pedig fontosak a jobb élethez, életfeltételekhez.

Gondolva itt önmagától egészen akár az utódig.

Megfelelő pár, jó ha minimum hasonló mentalitású a miegymás megfelelő tények mellett.

Ne érezd kellemetlenül magad, sőt fogd fel úgy, büszke vagy magadra, hogy nem rohansz egy "elmegy" pali karjaiba.

Mindennek van előnye is.