Aki introvertált ember, miért nem akarna olyan munkahelyre menni, ahol emberekkel kell társalogjon, vagy csak foglalkozzon?

Az introvertált nem antiszociális.

Én pl. introvertált vagyok, de ha olyan a másik, akkor el tudok vele csevegni pár percig. Aztán kifogy a téma. Valakivel még egy percig se tudok beszélni. Viszont vannak olyanok is, akikkel egy órát is el tudok beszélni, de az már valóban lefáraszt.

Viszont ha többen vannak (úgy vettem észre, hogy kb. négynél többen, de ez függ a társaságtól is), akkor meg sem szólalok, mert nem szeretek a középpontban lenni.

Miért mennék emberekkel foglalkozni, mikor választhatok mást is, ami érdekel.

Ez olyan mintha egy állatorvos (aki szereti is, amit csinál) elmenne szoftverfejlesztőnek (amit. pl. ki nem állhat).

Nem remete vagyok, egyszerűen csak félóra alatt kikészülök az emberektől. Egy munkahelyen, 4-5-10 kolléga, nagy a zaj, beszélgetés, kéretlen hülyeségek.

Nekem fontos a csend, hogy koncentrálni tudjak, vagy a nyugalom, és herótom van, amikor folyamatosan pfáznak mellettem a semmiről, nem haladok, stb.

Mert kibírom.

Akkor is kibírnám,ha introveráltként kéne olyan helyen lennem,ahol ez nem előny.

A cián méreg,de 1mg-tól ritkán hal meg tőle az ember.

Valamennyi tűrőképesség biztos,hogy van.

Eleve nem barátkozni megy az ember oda,hanem dolgozni.

Nem kell esszét írni,hogy milyen xy,vagy én.

Ha lenne munkahelyem.

Felhívhatnának,vagy írhatnának emailt.

Az irodai egereknek is kell aludni,ők is emberek.

Legalább annyit,hogy bocs,nem festett a körmöd,vagy ha befested jöhetsz.

Vagy valamit.

Elvégre mindenki ért ahhoz,hogy hogy kell falra hányni a borsót.