Hány évesen jöttél rá először hogy le maradtál bizonyos dolgokról, eseményekről, életszakaszról? Hány évesen ismerted be magadnak valójában hogy erről már te tényleg le maradtál? Mi a helyzet most veled ennyi évesen?

Azt tegyük hozzá, az életben folyamatosan vannak "erről lemaradtam" dolgok.

Nekem pont a Covid lendítette fel a kapcsolataimat.

Több ismerősöm akik nem tudtak utazgatni jöttek velem. Szerveztünk túrákat, stb.

Mindig mondták, hogy milyen jól megy ez nekem, vagy sokszor az volt, hogy mindegy melyik teljesítménytúrára megyünk, a lényeg, hogy a társaság együtt legyen.

Aztán most úgy ez megváltozott. Például az egyik ismerősöm hónapokra előre megadja, hogy itt és itt meg itt lesz, aztán ha akarsz mész vele, ha nem akkor így jártál.

Amivel egyrészt nincs baj, másrészt valahol mégis rossz érzés, hogy eddig megvolt a tervezés öröme, merre menjünk, most meg csak bedobják, hogy ez van és az én véleményem le van szarva.

Ja meg nem 8×40 percet...

Heti 40 órát vagy 5×8 órát...

Megint előző voltam

Azt nagyjából mindig is tudtam hogy a kamaszkorom nagy része teljesen "elveszett" betegség miatt. Sokáig próbáltam pozitívan gondolkodni erre, hogy bepótolhatom még - de valljuk be, vannak dolgok amiket egy bizonyos életszakaszban kell megélni, és hátrány lehet ha ez nem történik meg. Nálam például a szociális kézségek szenvedtek csorbát, nem mindig tudom megérteni a beszélgetőpartnerem, vagy nem tudom mit illene válaszolnom bizonyos helyzetekben, és alapvetően is van bennem egy kis félelem más emberekkel kapcsolatban. Most, fiatal felnőttként kell megkűzdenem olyan dolgokkal amiket mások jobb esetben 13-14 évesen már megtanulnak otthon vagy az iskolában. Illetve, ez párkapcsolati szempontból sem túl kedvező, a legtöbb férfi egy normális nőt akar, nem egy olyat aki megragadt egy tini kommunikációs eszközeinél, és alig van tapasztalata a társas kapcsolatokban.

Mondjuk, mindezek ellenére pozitív érzéseim vannak ezzel kapcsolatban, mert belegondolva látom hogy az évek alatt mennyit haladtam és fejlődtem, igaz hogy egy csiga gyorsaságával, de erre akkor is büszke vagyok. Azt beismerem, hogy vannak dolgok amiket nem tudok megváltoztatni, de a jövőmön még tudok. Próbálok nyíltabb lenni, van is pár ember akivel neten keresztül tudok beszélni, és próbálok virtuális barátságokat kötni:)

Aminek nagyon örülök, és szerintem jó úton vagyok egy jobb jövő felé.

Kicsit OFF. Azt érzem minél időseb vagyok, annál jobban pörög az idő.

Gyerekként még 1-1 nap is hosszú és tartalmas volt. Aztán felgyorsult a világ, élet. És egyszerűen csak érzem, hogy pörögnek a napok ezerrel.