Hány éves kor körül éreztétek először azt, hogy már minden mindegy? Ami eddig önerőből összejött annyi marad, és többre már nem tudjá_tok vinni az életbe?Mert nincs lehetőség rá mivel ahhoz más dolgokat kellene "újrahúzni" amire meg már idő nincs?

Olyan nem létezik, hogy minden mindegy és mindig van idő egy új kezdetnek.

A lényeg, hogy soha nem szabad feladni!

Mindenki saját maga dönti el, hogy meg valósítja az álmait, vagy be éri a veszteséggel.

Mindig van egy másik lehetőség, csak sokan nem merik meg lépni, mert félnek a csalódástól.

Te hova szeretnél tartozni?

Kicsit vicces de 21 évesen.

Aztát 23 évesen azt hinné az ember hogy van remény,de csak vissza esik.

Most 24 évesen egyre jobban azt érzem hogy egyre nehezebb, na és egyre kevesebb.

Elmúltam 50 éves és most szereztem meg egy újabb végzettséget. Szinte rögtön kiderült, hogy lehet, hogy az új szakmámban sem tudok maradni, amiért évek óta tanultam. De ettől még eszembe se jutott hogy már minden mindegy lenne mert ne tudnék már előrébb jutni. Éppen ellenkezőleg, ha 40 éves korom után tudtam pályát váltani és a hozzá szükséges szakmát is meg tudtam szerezni, akkor meg tudom ezt tenni később is bármikor újra.

Mindig vannak könnyebb és nehezebb évek.

Amivel 40 évesen felhagytam az a másoknak való megfelelés kényszere. 40 éves korom óta már nem csinálok meg semmit csak mert másnak úgy jobban tetszene vagy mert nem akarom, hogy valaki más rosszat gondoljon rólam. Na ez volt az ami könnyebbé tette az életemet.