Ha lenne lehetőségetek megnézni, hogy munkatársak mit írnak rólad egymásnak, megtennnétek?

Nem. Igazából elképesztő mód nem érdekel más mit mond rólam...

Nem. Ha van dolgom vele, majd szólnak szemtől szemben. Aztán lehet susmusolni meg fintorogni, mintha az óvodában lennénk, az már nem az én szégyenem. Akit a megoldás érdekel, az bármikor meg tudja velem beszélni a problémáit. Ha nem teszi, azt úgy veszem, hogy nincsenek és leszarom, ha egymás között földhözverik magukat a saját kommunikációs fogyatékuk miatt.

Nem. Nem izgat hogy mi a véleményük rólam, ők a kollégáim.

Nem élnék a lehetőséggel. Egyszer egy tanfolyamon belül volt ilyen lehetőség, kaptam sok pozitív visszacsatolást is, de olyat is, ami meglepő volt számomra. “Csendes gyilkos.” Akkor a nevetés fogott el, de munkahelyen belül azért, eltérő vélemények érkezhetnek írásban.

Sajnos nem érdekel. És nem is ezért járok dolgozni. Eleve tudom, hogy a csoportomban közutált személy vagyok és csak azért nem rúgnak ki, mert a legsz.rabb munkákat a nyakamba tolják. Zavarja a főnököm szemét, hogy éppen mindenki nyalja egymás seggét, csak én nem. Kristály tisztán tudom, hogy a bérem ez végett jóval alacsonyabb ugyanazért a munkáért, így én ebből rövidesen kilépek most vagyok félúton máshova, csak fel kell vegyenek. Utána meg ez a sok kis seggnyaló magára marad a feladatokat meg majd megoldják úgy, ahogy. Van egy okos mondás. Ez csak egy munkahely. Előtted is ment, utánad is menni fog és a kutya nem fog rád emlékezni...

Nem. Magasról sz4rok a véleményükre.

Úgy látszik, én vagyok a kivétel, de ha véletlenül elém kerülne egy ilyen iromány, én bizony megnézném. Bár így is sejtem, mi a véleményük, szóval nagy megrázkódtatást nem okozna, de a kíváncsiság megnézetné velem, már csak azért is, hogy jól gondolom-e.