Ha megkérdezik, hogy hogy vagy, és te éppen nagyon nem jól lelkileg, de látszólag minden oké, akkor mit szoktál válaszolni?

Ha idegen kérdezi, akkor annyit mondok, hogy megvagyok, kösz.

Ha olyan, akivel azért szoktam beszélni a gondjaimról, akkor címszavakban össze szoktam foglalni, hogy felb*szott épp ez vagy az, vagy most épp ezen vagy azon stresszelek.

Párom meg a nagyon közeli emberek meg nem szoktak ilyeneket kérdezni, mert egyrészt tudják, hogy rühellem a smalltalkok királyát, a "hogy vagy?/mizu?" kérdést, másrészt meg nekik automatikusan öntöm azt is, ha boldog vagyok és azt is, ha nem. 😂

Én nem utálom a kérdést, egyszerűen adok rá egy semleges választ aztán megy tovább a világ.

Alapból úgy vagyok, hogy akár ismerős az illető akár kevésbé az, elég fárasztó tud lenni amikor nekiáll valaki szívét lelkét kiönteni a másikra.

Idegennek, olyanoknak, akikkel nincs valami közeli kapcsolat általában ilyen "megvagyok" szintű választ szoktam adni. Ha viszont olyan kérdezi, akivel szoktunk is lelkizni (oda és vissza), akkor nem feltétlenül részletesen, de felvázolom neki mi is játszódik épp le bennem.

Nincs is sok olyan ember az életemben, akiknek filter nélkül kiönthetném a lelkem, valamint nem is szeretek ilyennel mások terhére lenni. Bár néha azért jól esne.