Szociális hibát egy magabiztos ember, hogyan kezeli? Amikor látszólag ellene fordul a környezete?

Nem kell annyit foglalkozni másokkal!

Csak csináld tisztességesen és becsületesen a dolgaid, függetlenül attól ki mint gondol vagy mond.

Amiket te írsz azok csak játszmák és egy egészséges mentalitású embernek el se megy semmi a füle mögött mert ahhoz semmi köze. Az csak a te gondolatod.

Egy egészséges ember nem pörög ezen hogy menő csákó vagy csaj akar lenni és ha nem jol időzít akkor népszerűtlen. A szociopata is mindig időzitgeti a saját terveit es manipulal.

Egy egészséges mentalitású ember leszarja hogy te játszmájátszmázol, mert te igazából csak saját magaddal játszmázol még akkor is mikor azt hiszed hogy mindenki ugy ugral ahogy te akarod akkor is csak a hétkoznapi élet félreértései amiket igazabol te értesz félre.

én rendszeresen követek el ilyen hibát sajnos.

szerencsére nem túl gyakran, de 3-4 havonta biztosan.

ilyenkor sajnos kijön, hogy nem tisztelek se istent se embert feltétel nélkül és akár félelemkeltésre, agresszióra és zsarolásra is képes vagyok az igazságérzetem érvényesítésére.

és ilyenkor meglátom a felismerést a másikban, rájön, hogy nem is ismer, rájön ő csak egy munkahelyi szerepet ismert belőlem eddig és megijed.

ez pedig munkahelyen kellemetlen, főleg ha felettes vagy valami.

én azt a stratégiát dolgoztam ki erre, hogy rendszeresen tartok a környezetemben csapódni szerető embereket, vagy új kollégákat akiket nem fogad be a csoport stb.

és amikor beüt az, hogy nah ba sszus túltoltam a képemet, akkor előveszem őket, nagyokat nevetek velük, összehívom őket közös ebédre stb.

vagyis a felettem állók azt fogják látni, hogy a csoport nélkülözhetetlen része vagyok, akire hallgatnak, akit nem billentett ki az, hogy túltolta a bicajt.

nem elvonulok és elemzem a hibát mint mások ilyen baki után, mivel én tudom ismerem már az hova vezet, hanem kidolgozott stratégia szerint mentem a menthetőt.

Túl sok a rizsa és a túlgondolás. Egy magabiztos ember megkérdezi, hogy másoknak mi a bajuk, ha épp látszik rajtuk. Ha nem, akkor az már magánügy. És ha hibázott, egyszerűen bocsánatot kér és az élet megy tovább.

Azt kellene észrevenni, hogy ők is ugyanolyan emberek. Én magabiztosnak mondanám magam, amit főleg az önismeretemre és emberismeretemere alapozok. Tudom, hogy néha hülyeséget csinálok, de azért van a szám, hogy beszélgessek másokkal róla és ne legyen szükség bebégetni, hanem el tudjuk intézni intelligens emberek módjára. Ha valamiben hibáztam, azért elnézést kérek, ennél többet viszont akkor tudok tenni, ha konstruktív kritikát kapok.

Nem teljesen értem magát a koncepciót, hogy miért hordanának le tömegesen? Mi abban a jó? Mi a célja? Szerintem az emberek nem így működnek. Még egy kiábrándult vendég sem és egy elégedetlen vásárló sem. Mindegyikkel lehet beszélni, mindegyik elé oda lehet állni és megbeszélni vele a konfliktust, ha nem oldalaz ki a helyzetből. Ha meg igen, az nem is valós konfliktus.

Ez a körülállnak és mutogatnak rád dolog annyira rémálom-fantázia... Az emberek nem ilyen egyszerűek. Van, aki egyszerű, mint a faék, főleg ha tömegként üzemel épp, de nem vagy néma és nem vagy passzív, nem egy üvegfal van előtted, hogy ne tudj interakcióba lépni velük és partnerként helytállni.