Csak engem zavar az emberek, a civilizáció végtelen sablonossága?

Az, hogy az emberek klónok. Hogy az egész civilizált létezés futószalagszerűnek tűnik. Semmi egyedi gondolat, semmi mélység, minimális őszinteség. Az egész világ egy nagy felszínes, húgymeleg valami. Ugyan azok az algoritmusok történnek meg minden nap. Rengeteg embert ismerek, de elenyésző kivételtől eltekintve mind keretek közé vannak szorulva. Mintha az eredő lelkük már rég halott lenne, és csak valamiféle civilizáció által kialakult droid-prototípusként léteznének. Senkivel nem lehet őszintén beszélgetni. Még akkor se, ha mindkét fél akarja. Mert az emberek már magukat se ismerik, így még akkor se őszinték, amikor a szándékaik amúgy tiszták. Úgy érzem, egyedül vagyok emberi, és droidok vesznek körül, a legújabb, "civilizált organizmus 11.3-as patch"-el frissített rendszerrel települve az agyukban. Legyen az ember fiatal, vagy öreg. Egyáltalán nem azt mondom, hogy én vagyok a szent, és mindenki más gonosz rajtam kívül. Csak hogy elképesztően sablonos a világ. De nem csak a divatos emberekre értem mindezt, mert vannak például a lázadók. A különcök. De ők is ugyan úgy droidoknak tűnnek. Mert a maguk fajtákkal ugyan úgy egy követ fújnak, saját identitástudat nélkül. Egy példával élve, mikor iskolás voltam, voltak a rockerek, az emo-sok, meg a diszkósok. Igazából mindegyik csoport tagjai hatalmas egyéniségnek hitték magukat, miközben kaszton belül úgymond ugyan olyan klónok voltak. Mindig ugyan azokat a témákat kell hallgatnom beszélgetések közben, ugyan azok a pletykák, ugyan azok a reakciók, ugyan azok az álmok, ugyan azok a csalódások, ugyan azok a sorsok. Minden műsor, film, minden youtube csatorna, minden reklám ugyan azokra a sablonokra épül. Persze, itt is vannak eltérések, de ráhúzható ezekre is az előbbi példám. Van még olyan, aki hasonlóan látja a környezetét? (ha igen, akkor lehet hogy én is klón vagyok :P bár ha már odáig eljutok hogy ezt felismerem, akkor legalább változtathatok)