Hogyan legyek szorgalmasabb?

A legjobb. Könyvtárban tanulj. Órák után menj oda egyből. Ha otthon vagy kicsit nehezebb elindulni, szóval ezt a szokást alakítsd ki, hogy elindulsz. Meglepő lesz mennyivel másképp működik a fókusz ott. Nem véletlen, hogy nagyobb könyvtárak tele vannak egyetemistákkal.

Ha mégis otthon, akkor olvass hangosan, így is kevésbé terelődik el a figyelem.

Meg úgy általában próbálj kialakítani egy napi rendet, hogy indul el a reggeled, és hogy jutsz oda hogy ott ülsz és tanulsz és próbáld ezt a sorrendet megcsinálni reggel.

Nem lusta vagy, csak nincsenek kialakítva bizonyos szokásait. Ezeket sok ismétléssel tudod megtenni.

"Mindig lesznek olyan diákok (és munkatársak), akik rendszeresen elkésnek, sokat hiányoznak, nem készítik el a határidős feladatokat. Sok tanár ilyenkor rögtön azt kérdezi: miért nem veszik komolyan az órámat, miért ilyen lusták? Ha így reagálunk, rejtve maradnak azok a sokszor láthatatlan tényezők, amik akadályozzák az embereket a cselekvésben. Pedig ezek felismerése jelenthetné az első lépést a változáshoz.

[...]

Cserébe miért nem éreztetik vele, hogy fontos, inspiráló, okos? Ezzel a megközelítéssel az a baj, hogy a tanár hiányaira fókuszál, ahelyett, hogy feltérképezné a diák viselkedése mögött meghúzódó számtalan lehetséges okot. Ezeknek az okoknak pedig általában nem az érdektelenséghez, a motiválatlansághoz vagy a lustasághoz van közük.

[...]

nem létezik lustaság.

[...]

A pszichológia egyik alapkérdése a kezdetektől fogva az, hogy az ember viselkedését mennyiben határozzák meg személyiségbeli, illetve helyzeti tényezők. Price olyan kutatásokat idéz, amelyek kimutatták: az adott szituáció korlátai jobban befolyásolnak minket, mint a személyiségünk, az intelligenciánk vagy más vonásaink. Azonban amikor mások viselkedésének okairól gondolkodunk, gyakran torzítunk, és a személyiségen alapuló magyarázatokat preferáljuk a szituációs magyarázatokkal szemben. Ha valaki például nem adta le időben a házi dolgozatot, azt mondjuk, hogy egy lusta ember, pedig lehet, hogy a családjáról kellett gondoskodnia, szakítottak vele vagy megbetegedett. Ezt a torzítást nevezi a szakirodalom alapvető attribúciós hibának.

[...]

Kognitív rendszerünk tehát energiát spórol, amikor arra a következtetésre jut, hogy a másik azért mulasztott, mert lusta, akaratgyenge, felelőtlen. Közben előfordulhat, hogy nemrég veszítette el egy közeli hozzátartozóját, éjszakai műszakot kellett vállalnia, vagy tízszer visszaszaladt ellenőrizni a lakást, ezért késett el.

[...]

Mással foglalkozni, miközben el kéne végezni egy sürgető feladatot, sokak szemében a lustaság jele, morális gaztett, nemtörődömség. Kutatások szerint azonban nem erről van szó! Az emberek pont azokat a feladatokat hajlamosak halogatni, amelyek fontosak számukra, amiket szeretnének nagyon jól megoldani. Éppen emiatt görcsölnek rá a kivitelezésre, nem ritkán órákon keresztül ülve az üres Word dokumentum előtt. Közben halmozódnak a kínok, halmozódik a bűntudat, tulajdonképpen a túlzott akarás debilizálja a cselekvést. Ilyenkor valóban érdemes kicsit fókuszt váltani és más aktivitásokba bocsátkozni, hogy aztán visszatérhess a rád váró feladathoz. Ezen a nehéz lelki állapoton nem segít, ha mások lustának bélyegeznek.

[...]

Sokan szorongani kezdenek, hogy nem lesznek elég jók, hatékonyak, eredményesek. A bukástól való elővételezett félelem pedig gúzsba köti az embert, kilúgozza belőle a kreatív energiákat.

[...]

#4 Nem tudja, hogyan fogjon hozzá

A halogatás másik jellemző oka, hogy sokan nem tudják, miként lássanak neki egy feladat megoldásának, hogyan bontsák a riasztó méretű célt megvalósítható léptékű, jól körülhatárolható feladatokra.

[...]

Lustának kikiáltani őket erősen stigmatizáló, helyette fontos, hogy eszközöket adjunk nekik a céljaik eléréséhez: legyenek például mentoraik, aki segítenek a határidők kitűzésében, vagy egy közösség, akikkel együtt haladva, egymást buzdítva dolgozhatnak.

#5 A depresszió nem lustaság!

Vannak olyan diákok is, akiket valamilyen mentális nehézség akadályoz feladataik elvégzésében. Azért késnek például, mert kényszeres tüneteik vannak, és tízszer kell reggelente visszaszaladniuk, hogy megnézzék, bezárták-e a lakást. Az is lehet, hogy épp depresszív epizódon mennek keresztül, ezért tűnnek enerváltnak az órákon. Megeshet, hogy pont egy évfolyamtársuk bántalmazta őket, akivel ezután is ugyanazt a kurzust kell elvégezniük.

[...]

Lényeges, hogy a megélt tapasztalatokat, traumákat, történeteket ne tabusítsa az iskola vagy a munkahely, hanem mindenki megkapja a megfelelő segítséget ahhoz, hogy lehetőségeihez mérten a leginkább jelen tudjon lenni a tanulási folyamatban és ki tudja hozni magából a maximumot.

#6 Nem azért csinálja, hogy veled kitoljon "

Forrás: [link]

Azt kell megérteni, hogy a dolgok halasztgatása stresszhez vezet, egy idő után pedig úgy fogod érezni hogy már annyi mindennel vagy lemaradva hogy azt se tudod hol kezdj bele, és az egész dolog maga alá temet.

Rövid távon lehet hogy jól esik kicsit lustálkodni, de hosszútávon mindig megvan a negatív eredménye. És amúgy ez egy ideig működik, utána nem, mert az embernek lelkiismeret-furdalása/bűntudata lesz, hogy a dolgai helyett lustálkodik, és ettől aboszolút élvezhetetlen lesz a lustálkodós idő. Viszont ha valóban minden dolgodat megcsináltad, és még úgy is marad időd lustálkodni, na az viszont édes, mint a méz.

Egy ideig csinálni kell a dolgokat, még akkor is, ha rosszul esnek. Ha elégszer csinálod, akkor viszont szokássá válik, és nem lesz folyamatosan egy magaddal folytatott vita, döntéshelyzet, hogy pl. megcsináld-e a házimunkát. Hanem automatikusan csinálod, anélkül, hogy magadban mérlegelnél, meg kifogásokat keresnél, hogy most épp miért ne, meg miért is lesz jobb majd holnap megcsinálni. Ezek a folyamatos döntéshelyzetek nagyon sok energiát vesznek el, és mondjuk ebben az egyszerű házimunkás példában is nyomon követhető, amit fentebb írtam: ha minden nap elmosogatsz, az 5 perc. Ha csak heti egyszer, az már 30 perc, vagy több, mert azóta minden rászáradt-berohadt, sokkal több idő. Egy idő után annyira sok lesz a mosatlan, hogy úgy érzed hiába kezdesz el mosogatni, sose fogsz a végére jutni. Mindeközben szétesik a háztartás. Mert amit ma elhalasztasz, azzal holnap már dupla annyi időt kell foglalkozni, ez pedig növeli az esélyét hogy holnap is elhalasztod (ha ma nem bírtad azt a keveset, mitől bírnál holnap kétszer annyit?). Mennyivel egyszerűbb lenne minden nap azt a picit megcsinálni?

Egy konkrét dolog, amit kipróbálhatsz: ha van egy célod, amit nekiállsz véghezvinni, akkor az a szabály, hogy két dolgot csinálhatsz: semmit, vagy dolgozhatsz a célodon. Tehát tök rendben van, hogy ülsz és nézel ki a fejedből, vagy az ablakon, de a telefonodat már nem nyomkodhatod, nem hívhatod fel a haverjaidat, nem olvashatsz cikkeket a neten, nem játszhatsz a kutyával, nem álmodozhatsz mindenféléről, etc. Vagy nem csinálsz tényleg semmit, vagy dolgozol azon, amin kell. Amikor én ezt kipróbáltam akkor arra jöttem rá hogy nagyon sokszor azért nem haladok mert engedem elkalandozni a gondolataimat és valami tök más tevékenységnél kötök ki, amint amit eredetileg akartam csinálni.