Hány évesen jöttél rá, hogy szeretnél világot látni, más országokba utazni?

Az én generációm még nem mehetett fiatalkorában "nyugatra", emiatt volt egy vágyakozás bennünk, "hű London, nahát, Amerika! Ott biztos jobb! Tele vannak a boltok, menőség minden szinten! Cuccok, cuccok, cuccok!" Elég szánalmas volt ez a fogyasztói vágyakozás.

Végül felnőve utaztam eleget, de nem túl sokat. Hetekig csatangoltunk Párizsban, és láttam a külvárosok ijesztő nyomorát is. Ugyanez Washingtonban, New Yorkban is megvolt. Mostanában nem az utazás a fontos az életemben, bár megyünk Skóciába a nyáron, de ott is a vidék érdekel, a természet.

A vágyakozás az csak vágyakozás. Belepisilhetgek a tengerbe a világ legszebb strandjain - és akkor mi van? Jobb ember leszek?

3 vagy 4. Viccen kívül. 50 éves vagyok, a húgom két évvel fiatalabb. A szüleink nagyon piciny korban megszerettették velünk az utazást, a "külföld" megismerését. A hetvenes években bőven a szocializmus uralkodott nálunk, így elsősorban a (ma már volt) szocialista országokba utaztunk, apám MÁV-os munkája miatt ingyen vagy fillérekért vonattal. A tesóm talán másfél éves volt így én valahol a 3 vagy 4 éves kor körül, amikor kelet Berlinbe elutaztunk a szüleinkkel. A tesómat még babakocsiban tolták, de mi apámmal felmentünk a berlini TV toronyba. Bakker ennek legalább 46 éve és totál emlékszem még a gyors liftekre, a kilátásra, hogy az autók matchboxoknak tűnnek onnan fentről. Aztán ebben a szoci érában bejártuk gyakorlatilag az egész kelet-német területet, Thüringia (Friedrichroda - mesebeli kisváros, igazi németes stílben), Észak-Németország (Rostock-Warnemünde), Drezda, Berlin többször is, aztán Bulgária (Várna - gyönyörű tengerpari város), Csehszlovákia sok sok része, Románia stb. Aztán még a nyolcvanas években a szüleink sofőrrel együtt béreltek egy lakóbuszt és Jugoszlávia-Görög-Török-Bolgár-Román körutazást csináltunk. De voltunk IBUSZ-szal is Isztambulban, majd később Nyugat-Németországban is körúton. München-Regensburg-Passau stb. Voltunk 3 napos Bécs-advent úton pl 1985-ben meg ilyenek. Annyira megszerettették az utazást, hogy aztán még sokfelé eljutottam. Sőt aranyos és érdekes tradícióápolás volt, közös családi vállalkozásunk által huszonéves vén lovakként is szakmai úton vettünk részt apánkkal egy Párizs oda-vissza bérelt buszos úton, sok-sok élménnyel a kilencvenes években. Aztán amikor lett párom, voltunk vele Jordániában. Aztán sajnos jöttek szar évek, de amint kivakarództam belőle, máris mentünk haverokkal Stuttgart, aztán Izrael (Eilat), Athén. Ez 2020-ban volt, mentünk volna még Kazahsztánba, Nur Sultanba, de a pandámia miatt meghiúsult. Két éve nem utazgatot, mert nem vagyok kíváncsi semmilyen járványügyi pampogásra és korlátozásra, de lassan megint belecsapunk a lecsóba. Amint minden országban kivezetik ezt az agyrémet.

Terveim között szerepel még az USA, Ecuador (nagybátyámék ott élnek, tesómék ott is voltak kint), egyszer Dubai-t is megnézném. Rövidebb kisebb tervek Trieszt, Monaco, Figueres (Spanyolország a Dalí múzeum miatt) stb. Gyerekek, utazni nagyon jó. Kiszakadsz a megszokottból, megismersz más embereket, kultúrákat, tájakat, higgyétek el, a legjobb befektetés is. Látjátok 40+ évvel később is csillogó szemekkel tudok sztorizgatni még a gyerekkori utakról is. De nagyon jól sikerültek két éve a barátaimmal megejtett városlátogatások is. AZ élményt nem vehetik el az embertől.

Én 30 felett jöttem rá, hgy engem nem nagyon érdekel külföld. gazából a természetben érzem jól magam, a heygekben, erdőkben, zöld tájakon, az épített környezet, a városnézés nem nagyon érdekel.

Úgyhogy kb. 36 éves korom óta (~10 éve, amióta pár éves külföldi munkáról hazajöttem) nem voltam külföldön, és nem is hiányzik, hanem a magyar vidéki szálláshelyekre megyek túrázni télen-nyáron. Ez olcsóbb is, környezetkímélőbb is, mintha elrepülnék ide-oda.