Vannak a környezetedben olyan emberek, akik nagyon le tudnak fárasztani? Ha igen, mivel érik el ezt?

Utálom, amikor állandóan hisztiznek, ez férfinél még zavaróbb és taszítóbb.

Ha beszél az nem gond, szeretem a háttérzajt, és feltenni totál idióta keresztkérdéseket.

Munkahelyemen jelenleg csak ilyen emberekkel vagyok körüvéve.

Van az a fajta, aki folyamatosan mindenen elégedetlenkedik, mindig van valami érdektelen sztorija arról, hogy elé álltak a sorban, vagy valakit balról akart a járdán kikerülni de az is balra mozdult és hasonló értelmetlenségek amin normális ember nem akad fenn, ő meg kiselőadást tart minden ilyen után.

Másik a folyton letargikus panaszkodók, mert kevés a fizetés, meg minden szar, de egész nap nem csinálnak konkrétan semmit.

Folyamatos kérdések zúdítása, bármi kerül szóba, akkor "miért? "miért ezt csináltad és nem azt?" "miért alakult úgy?" stb.

Van hogy szóhoz se hagy jutni az illető hanem zúdítja a kérdések özönét.

Nekem az idegesítő szokások is közrejátszanak, például, ha azt kell néznem, hogy az orrát túrjálja kényszeresen, le tud fárasztani. Idegesít és ez is le tud szívni.

A sok beszéddel csak akkor van bajom, ha céltalan, ha a 90%-a irreleváns vagy, ha túl sok információt sűrűsít össze. Ilyenkor vagy elkalandozik a figyelmem vagy zúg a fejem.

A panaszkodásáradat akkor zavar, ha csak a megkönnyebbülésért mondja. Elvárja a tanácsot, amit úgysem fogad meg, legközelebb ugyanez a beszélgetés lezajlik.

Nem szeretem azt se, ha valaki túl negatív és bennem is a rosszat látja, de ilyenkor nem leszív, hanem állandóan stresszelek a közelében.