Szerintetek van olyan ember, aki megérdemli a halált?

Mindenkinek a halála hatással lehet ránk valahogy.

Egyrészt egy rossz ember halálát kívánni más, mint amikor be is teljesül, hiszen más az, hogy eljátszadozunk a halála gondolatával és más, amikor elment és nincs lehetőség a szemébe mondani azt amit még ki akarnánk mondani. Ráadásul az ember érző lény, így idővel emésztené a bűntudat, hogy más, egy fizikailag erős ember halálát kívánta.

Továbbá mi is az, hogy megérdemli a halált.

Büntetés?

Egy gyilkosnak vagy egy rossz életet élőnek ez nem büntetés, hiszen a halál után nincs kín, se szenvedés, van egy agyad, ami érzéseket, öntudatot kreál, ha leáll, vége, nem fog egy folyamat lezajlódni, amialatt a bűnös megérti és megbánja a tettét.

Ilyen esetekben a bíró által kiszabott halálbüntetésnek azérz van értelme, mert az illető veszélyes, megbánást nem mutat és valószínűleg nem is fog mutatni és ezzel elkerülhető, hogy megszökik és újra lecsap valahol, nem a kielégítő érzést szolgálására találták ki és nem is az a célja, hiszen, ahogy feljebb írtam, onnantól, hogy leállnak a szerveid, nincs tovább, nincs egy lélek nevü szerved, ami gáz halmazállapotú és kicsapódik a testedből a halálodkor, hogy aztán megbánd a bűneidet, az agyad kreálja a gondolataidat, érzésedet, cselekedeteidet és amint nem működőképes, te sem vagy már.

Az érzést, hogy nincs jelen?

De jelen van, hiszen hiába nincs már fizikailag ott, a halála nem törli ki azt amit ellened vagy nás ellen tett.

Én annak vagyok a híve, hogy az "érdemelné" meg a halált, akit gyógyíthatatlan betegséggel diagnosztizáltak és már csak hónapjai vannak hátra és azt is azzal tölti, hogy üvölt a fájdalomtól az ágyban, hiszen neki megváltás a halál. Nyilván egy áttétes végstádiumú rákos halála után is sírni fognak, nem pedig állnak a rokonoka vállukat vonogatva, hogy hát úgyis tudtuk, hogy meg fog halni.

Én nem hiszek abban, hogy az élet igazságos és a jó jót kap, a rossz rosszat.

Hiszen nézd meg, Judith Barsi egy bántalmazott kislány, aki a légynek sem ártott, sok évnyi terror után 10 évesen meghalt, a gyilkosa pedig 2 nappal rá gyorsan öngyilkos lett, mielőtt a büntetését megkaphatta volna, egyeltalán, mielőtt kiderült volna mit tett és ez kefyesebb halál, mintha a börtönben ölték volna meg egy durva kínzássorozat után.

Natasha Campus elrablója vonat elé ugrott, amikor a fogja elszökött, gyorsan meg is halt, mielőtt letartóztathatták volna és így megúszta azt, ami valószínűleg a halálnál is rosszabb lett volna.

Vagy ott vannak akik átverik az embereket, kirabolják őket, aztán megússzák az egészet, szép kort meg is élnek egészségben, míg a volt osztálytársnőm 9-10 évesen meghalt leukémiában, pedig egy kitűnő tanuló, csupaszív láby volt.

Szóval nincs ilyen, hogy az élet igazságos, hanem genetika van, mind szellemileg, mind fizikailag.

Van, aki rafinált és ezáltal szélhámoként, még akár hirhedt szélhámosként is eléldegél szépen, büntetés nélkül.

Van, akinek nem így jár az agya és a rafináltságát fordítja jóra vagy megvan az esze a boldoguláshoz.

Van, aki meg erkölcsök szerint él, de nem tud felfele törekedni, kemény munkával sem.

Van, aki rohadt jó génállománnyal rendelkezik, ezért akár 120 éves koráig is elél, van, aki a tizet sem éli meg, mert hajlamos egy halálos kimenetelű betegségre.

Van, aki jó családba születik, van akinek a nyomorból kell kimásznia, van aki szerető szülők helyett alkoholista apát kap, aki megöli.

De ezek nem igazságosságon alapulnak, többnyire genetikán és etnikán.

Továbbá, ha belegondolsz, érdemes a pozitív oldalát nézni, hiszen mi szerencsésebbek is vagyunk itt.

Vannak fejletebb országok, ez igaz, de gondolj bele, mennyivel jobb, hogy "csak" pár hülye rokont vagy ismerőst kell utálni, "a halálukat kívánni".

Vannak országok, ahol teljesen elfogadott a gyermekek és a nők tárgyként való kezelése, ahol a családon belüli erőszak messze túlszárnyalja az itthoni családon belüli erőszakot, ahol vagy azért imádkozol, hogy A pontból a B-be eljuss úgy, hogy ne erőszakoljanak meg vagy ne robbantsák le a fejedet, (és ha megerőszakolnak akkor az a TE hibád lesz és kitaszítanak otthonról), ahol örülsz, ha napi egyszer ehetsz vagy ahol örülsz, hogy nem halsz bele az ebolába.

Szerintem érdemes így nézni és ez már ad némi "megnyugvást", mert amíg utálod például az alkoholista apádat, aki elissza a pénzeteket, máshol egy korodbeli azt kívánja, hogy bárcsak ennyi baja lenne, őt neg egy mégrosszabb helyzetű gyerek fogja irigyelni, ez már ad egy kis erőt, hogy szeresd azt amid van és könnyebben tudod ignorálni a tényt, hogy van, aki nem mintapolgár, hanem bűnöző, de mégis egészségben, gazdagságban él büntetés nélkül.