Hogyan tudnék így - mentális betegségekkel - barátkozni, ismerkedni? Ti elfogadnátok egy ilyen embert barátotoknak, párotoknak?

Nincsen nagyon súlyos mentális problémám, "csak" depressziós vagyok és szorongok. Igen, valamikor rosszabb passzban vagyok és sírok, fáradtnak érzem magam, nincsen kedvem emberek közé menni. Igen, néhány dolog nehézséget jelent számomra és hajlamos vagyok stresszelni, szorongani akár hétköznapi dolgok miatt is (pl. telefonálás). Igen, félénk vagyok, visszahúzódó, csendes és adott esetben zárkózott is. Ezt mind elismerem és tudom, hogy ez nem ideális, nem jó. Viszont ennek tudatában vagyok és próbálok változtatni, illetve nekem sem csak ebből áll a személyiségem. Ha olyan közegben és olyan emberek között vagyok, akkor egy kis idő elteltével egész jól fel tudok oldódni, beszélgetek, viccelődök. Próbálok pozitív és barátságos lenni, nem szoktam panaszkodni, segítőkész vagyok, odafigyelek másokra, meghallgatom őket stb., nekem is vannak pozitív tulajdonságaim.

Mégis sokszor azt érzem, hogy a normális vagy egészséges emberek nem fogadnak el, lenéznek, kirekesztenek, elkerülnek engem. Úgy vettem észre, hogy a mentális betegségek sokak szemében még mindig tabunak, egy ciki vagy megvetendő dolognak számítanak vagy azt gondolják, hogy az ilyen ember őrült, kattant. Emiatt már bennem is van egy gátlás ezzel kapcsolatban, nem merek kezdeményezni és félek attól, hogy hogyan ítélnek meg, mit gondolnak rólam. Félek tőle, hogy ha esetleg jobban megismernek, ha megtudják ez a problémám, hogy pszichológushoz járok stb., akkor elfordulnak tőlem. Emiatt néha már én sem merem közel engedni magamhoz az embereket, mert nem szeretnék senkinek sem csalódást okozni vagy valakinek a terhére lenni. Ugyanakkor természetesen én is vágyok barátokra, párkapcsolatra csak nem tudom így hogyan kellene ezt megfelelően kezelnem (hogyan kommunikáljam ezt, mikor kell elmondani a másiknak, kell-e szólni róla, pláne tinderen stb.).

23/L