Van valami általános tapasztalatotok, emberismeretetek arra vonatkozóan, hogy ki milyen emberré válik középsuli után?

Egyik srác mindig vagánykodó, menő volt, import cuccokkal feszített, a menő idősebbek körül sündörgött.

Másik srác gyakorlatias, felnőttes, két lábbal a szilárd talajon álló ember volt.

Most mindettő talajt vesztett alkoholista, az egyik kezéből a szülői ház, a másikéből az örökség szántóföld csúszott ki. Hogy mi volt bennük a közös? Fingom sincs...

3 iskolába jártam (általános, költözés miatt 2 középiskola), a többséggel van valamilyen kapcsolatom azóta is.

A rosszabb gyerekek között voltak, akik okoztak meglepetéseket azzal, hogy felnőtt korukra értelmes emberek és jó szakemberek lettek páran közülük a tanáraink jóslatai ellenére. A kiemelkedőbb/jeles tanulók viszont nem cáfoltak magukra azóta sem. Talán 3-4 ember volt osztályonként, aki kifejezetten jól tanult, vagy a szorgalmát vagy a tehetségét dicsérték. Mindenki diplomás, gyakran többdiplomás, magasan képzett ember lett és komoly eredményeket ért el a szakmájában.

Sokan mondogatták nálunk is a lecsúszottabbak, hogy a stréberek nem fogják tudni használni a tudást rendesen meg "bilgécceztek", mikor bukásra álltak... Oké, van pár ilyen kivétel, illetve van, aki megembereli magát idővel, de az eminens tanuló szorgalmas kis hangya maradt, ez pedig alázattal és tehetséggel keveredve a legtöbb embert nagyon messzire vitte a területen, ahol elhelyezkedett.

Volt egy gimis osztálytársnőm, tipikus ribi, csak az nem fektette meg, aki nem akarta. Volt olyan, hogy berúgott és az utcán vadidegen fickóknak mutogatta a melleit.

Aztán talált valami balekot, aki elvette és most a facebookon posztolgatja a családi idillt, a gyerekeit, nyaralásait stb.