Ha valakinek van egy célja az életben aminek teljesen alárendeli magát, az jó vagy rossz, vonzó vagy taszító emberi tulajdonság?

Számomra ez negatívum. Ha valaki az életét pl. a rákkutatásnak szenteli az tök jó társadalmi szempontból, de ettől még nem jönnék össze vele. Párkapcsolatban én akarok az első lenni és nem pedig valami nemes cél után a második.

Ha ráadásul nem is valami nemes célt tűztél, aki akkor még kifejezetten negatív tulajdonság is lehet.

"Párkapcsolatban én akarok az első lenni "

Én meg az ilyenektől menekülök. Ráakaszkodnak az emberre, és ha nem ugrasz minden percben, akkor jön az érzelmi zsarolás, hogy "nem akarok második lenni".

N

Ha van egy célja, aminek teljesen alárendeli magát, az életének minden aspektusát, számomra nem vonzó, nem követendő példa, nem tiszteletre méltó, inkább sajnálom. Mert nem él teljes életet. Pl csak a pénzt hajtja, emiatt esetleg erkölcstelen üzleteket köt, áttapos másokon. Ebben nincs semmi csodálatra méltó, neki hiába áll 5 autó a garázsában.

Vagy ha napi 20 órát dolgozik. Lehet elér vele elismerést a szakterületén, vagy felfedezi a rák ellenszerét, de mint barát vagy párkapcsolat teljesen elérhetetlen mert semmi másra nincs ideje és ereje, még saját magára sem. Ezek az emberek egyébként tök hamar kiégnek szerintem, és nihilbe zuhannak ha nem jön meg a várva várt siker, mert nincs másik "érzelmi lábuk" amire állhatnak ha a kiválasztott céljuk elérhetetlenné válik. Pl ha valaki gyerekkora óta világbajnok futó akar lenni megszállottan, aztán 20 évesen lesz egy balesete és nem folytathatja... akkor mit csinál?

Számomra vonzó ha valakinek van célja, nem csak sodródik erre-arra, de ha minden mást alárendel ennek a célnak, akkor az nem szimpatikus. Legjobb az egyensúly.