Hogyan kell úgy kommunikálni a problémákat, hogy az ne ijessze el a másikat, ne nézzenek le miatta?

Előfordul, hogy beszélgetés (barátkozás, ismerkedés) közben a másik fél olyan dolgokra kérdez rá vagy egyszerűen csak olyan témák is szóba kerülnek, amik engem érzékenyen érintenek, amik kellemetlen helyzetbe hoznak, amikről már nem szívesen beszélek vagy szimplán csak nem pozitívak. Ez alatt teljesen általános, hétköznapi dolgokra gondolok, amik éppen nem problémamentesek vagy nem túl pozitívak az életemben. Ilyenkor sosem tudom, hogy mit válaszoljak, mi lenne a helyes reakció. Általában megpróbálom elviccelni és gyorsan lezárni a témát, de nem érzem őszintének. Nem szeretnék hazudni, de félek a reakcióktól mert már sokszor belefutottam így negatív megjegyzésekbe (vagy valaki lenéz miatta, elkönyvel ilyennek vagy olyannak, valaki egyből panaszkodásnak veszi stb.), vagy nem is feltétlenül szeretnék mindenkit rögtön beleavatni a részletekbe. Ha elmondom az igazat akkor általában rögtön megáll a beszélgetés, elfordulnak tőlem. Valamiért ez még mindig tabu vagy "red flag", holott szerintem kevés olyan ember lehet, akinek teljesen problémamentes az élete és tényleg mindig boldog és sikeres.

Egyetemi kudarcok (pl. csúszás, bukás), munkahelyi kudarcok (pl. ha nem vettek fel valahova, munkanélküli vagy, elküldenek egy munkahelyről), magánéleti kudarcok (pl. családi konfliktusok, barátok vagy párkapcsolat hiánya, viták), egészségügyi vagy mentális problémák (pl. betegségek, depresszió, szorongás). A felsoroltak közül több probléma kapcsán is megtapasztaltam már azt, hogy mikor szóba került megállt a beszélgetés, beszóltak, lenézően viselkedtek velem, később inkább elkerültek stb., tehát egyből nem akartak tőlem semmit.