Akit minden ember utál, a környezetétől csak negatív jeleket kap, akkor ő megdolgozott ezért az utálatért?
Az ilyen megérdemli, hogy örök életéig szenvedjen? Megérdemli hogy egész életében számkivetett legyen?
Mindenki otthagyta, az emberek pedig lenézik és kutyaszarként tekintenek rá.
Az a probléma, hogy őszintének se lehet lenni velük.
Ha valaki nem veszi észre, hogy a viselkedése problémás, ott már rég gond van.
Ha meg mondják neki, hogy ez meg az a baj vele, nem ismeri be, hogy ez az igazság, még neki áll feljebb.
Ez egy érdekes kérdés. Lehetne rajta filózni. Én nem vagyok ilyen ennyire,de mindig is valamiért az emberek nagyon nagy része először furán közelít felém. Érzelmileg nagyon nehezen enged bárki közel magához. Empátiát is például felém mutatnak ki a legkevésbé családon belül is,ha bármi van, én szinte soha nem kapok együttérzést,vagy ennek kifejezését,még a párom családjától sem,pedig ők egy ilyen mindenkit elfogadunk,szeretünk típusú emberek .
Távolságtartók,ugyanakkor mégis bizalmukba fogadnak,ez gondolom azért van,mert én alapvetően empatikus,segítőkész vagyok. Szóval ezt a tulajdonságomat is csupán "használják". De az,hogy rólam érdeklődjenek,múltamról akár,vagy bármi mélyebb dologról ami által jobban megismerjenek az soha nem történik meg. Családon-baráti körökön belül sem. És itt jön a csavar... a tiszteletet minidg megkapom, sokszor még irreális mértékben is.
Párom szerint ilyen tipukus kemény, vezéregyéniséget látnak bennem,akiről úgy vélik nem egy érzelmes típus. Ebben lehet valami,mert a véleményemet komoly dolgokról gyakran kérdezik,adnak a szavamra. Párom az egyetlen aki átlátott teljesen eddig amúgy rajtam... Érdekes dolgok ezek,fene tudja min múlik.
Kérdező: szerintem a kérdés korrekt megválaszolásához vagy élőben kellene ismerni a konkrét embert, vagy rendkívül részletes leírás kellene róla és arról, hogy miért látják őt így a többiek. Tehát a többiek valamint a család szemszögéből is. Amíg ez nincs, eléggé elméleti a dolog véleményem szerint és csak találgatni lehet.
Én csak olyan embert ismertem régen (munkahelyen), akit szinte mindenki utált egyhangúan, meg is dolgozott érte. Különleges képessége volt főnököknek, vezetőknek hízelegni, nagyotmondásaival elbűvölni őket, stb. Mindig másokkal dolgoztatott, parancsolgatott, főnökösdit játszott (a vezetéknek történő nyálas hízelgés miatt megtehette). A jó eredményeket pedig az ő érdemeként próbálta beállítani, pedig része nem volt benne.
Ilyen módon ő "megdolgozott érte" hogy mindenki utálja.
Mekkora egy pancser vagy te. :D
Ne sajnáltasd már magadat. Nekem sem volt klassz családom, de lett egy férjem, meg gyerekeim, nekem ők a családom. Ahogy több másik ismerősöm is volt így vele.
Ettől függetlenül nem utálom a családomat, mert csak más emberek vagyunk, ennyi.
De te, te egy kész csődtömeg vagy. Tudod ha tényleg minden egyes ember utál, akkor igen, tettél érte. ÉS senki le se xarja, hogy neked ez xarul esik, mert nekik meg te esel xarul.
Talán fel kellene ébredni, hogy nem te vagy a nagy kegyes ember, akitől bocsánatot kéne kérjen mindenki és fogadja vissza, hanem NEKED kellene bocsánatot kérni mindenkitől.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!