Tört már rád röhögés totál indokolatlan helyen, helyzetekben? 😆 Templomban, vagy temetés közben mondjuk, esetleg záróvizsgán.

17 éves voltam, mikor mamámat temették. Amikor elindult az autó a megásott sírhely felé (teli koszorúkkal, plusz ugye a koporsó), akkor az agyam orvul feltette a kérdést, hogy mi lenne, ha a sofőrnek görcsöt kapna a lába, nyomna egy kövér gázt és kicsúszna az autóból minden... Nem sok híja volt, hogy elnevessem magam, de szerencsére sikerült megállnom.

Szerintem ez a gyásznak egy formája volt, vagy nem tudom. Tuti van erre valami pszichológiai magyarázat.

A tinedzserkorom ebben a horrorban telt. Sulyosbitotta, hogy a tobbiek kozt is voltak ilyenek, es ha lattuk a masik vallat razkodni, kesz, vege volt.

Kinottem, de igen, a ferjemmel, mikor az Alzheimeres anyukaja boduletes dolgot mondott a korhazban, gorcsben tekeregtunk. Nagyreszt azert, mert annyira szerettunk volna komolyak maradni. Azota anyosom annyi abszurdot mondott, hogy meg sem rezdul az arcunk.

De kimerultsegtol, rossz idegallapottol is tud ilyen lenni, es szinte hajszal valasztja el a zokogastol.

Ügyfelekkel dolgozom és volt már párszor olyan helyzet, hogy kezelhetetlen röhögőgörcs jött rám. Pl mikor véletlenül megijesztettem az ügyfelet és ijedtében elugrott, vagy keresztet vetett. Sajnálom, de akkor is vicces volt.

Még hazafelé menet is felnyeritettem, mikor eszembe jutott, gondolom hülyének néztek akik szembe jöttek és látták, hogy röhögök a világba a,semmin, egyedül..

Suliban is fordult elő. Dolgozatírás közben, a síri csendben eszembe jutott valami hülyeség. ..egy ideig próbáltam a vihogást köhögésnek álcázni, amitől aztán végképp elszabadult a pokol, aztán kizavartak.

Repulovel utaztunk a Liszt Feri hegyerol kulfoldre, a legiutas-kisero a biztonsagi utasitasokat demonstralta, hogy mit kell tenni veszhelyzet eseten. Oxigenmaszk stb.

Megszolalt hatulrol valaki: "akko' ma' ugyis baszhatjuk!"

37F incel