Hogyan fogadtátok el azt, hogy semmiben nem vagytok jók és semmi nem való igazán nektek? Befolyásolja e a napotokat, a baráti körötöket?

Hát elég szar érzés.

Azért tudom elfogadni, mert egyébként jó életem van.

Nagy ház, szép feleség, gyerekek, új autó, frankó munkahely, lassan két diploma, de igazából nem vagyok egy nagy spíler és semmi nem is érdekel.

Nem is kell különösebben jónak lenni, vagy kiemelkedőnek lenni feltétlenül valamiben.

Szerintem egy jó átlagos életet élők a legkiegyensúlyozottabb, legboldogabb emberek.

Ha van baráti köröd, akkor az már jó. Vannak, akik szeretnek.

Azt még könnyebben elfogadnám, mint azt, hogy általában amiket eddig csináltam abban mind jó voltam még sem sikerült leraknom semmi jó szakmát, mert közbe jöttek olyan dolgok akár párkapcsolat, vagy otthoni balhék, hogy kikészültem és leléptem vagy nem tanultam.

K**va nehéz elfogadni, mert bár szerencsére külföldön dolgozom, de szó szerint fogyatékosokkal és analfabétákkal és menekültekkel együtt. Szóval olyan helyen, hogy no comment. Főnökeim is olyan buták, hogy már lassan nekem fáj fizikailag az egész napi szinten.

Nehéz nem érezni minden nap, hogy ennél csak többre vihettem volna igazából képességeim alapján.

Legalább még a nyelvet is elrontottam, mert a németem 0, angolommal meg a seggemet törölhetem kint.

Haza meg a fene akar jönni, mikor 30 órában többet keresek, mint itthon 50 ben... Ezek mellett meg ingázással, felnőttként élve nem igazán van időm és energiám érettségitől kezdve újrakezdeni.

Szóval ja nehezen, néha úgy érzem sehogy, néha meg, hogy leszarom, majd csak alakul jobban is. Ilyen hamis reménnyel csapom be magam, mint mindenki :D

Nem tudom elfogadni..de mint az utolso..sokszor altatom magam azzal, hogy egyszer biztos jobb lesz…angol orakra jarok hathamajd egyszer jobb munkam lesz tobb penz stb..de valahol tudom, hogy angol nyelvvel is kitorolhetem a seggem ezzel ma mar nem tunik ki az ember…igazabol tulelek. Van hol laknom van kocsim de egy nyomorult rabszolganak erzem magam akinek van huszonpar szabadsaga egy evre…oszinten sokszor sirok..kilatastalannak erzem az egesz eletem.

Joforman csak tulelek..es meg mindig keresem a minen legyek nagyot igy 30evesen. Aztan persze lehet valakinek csak ez a kozepszeru fos elet jut