Mi tegyen az ember, ha úgy érzi, hogy végsősoron nem alkalmas arra, ami manapság az élethez kell?
Próbálom egybentartani a dolgokat, de szétesnek és amikor nem, akkor is mindig erőfeszítés megtartani az egészet. Folyton valami után rohanás és nincs megnyugtató folyása az időnek. Veszélyérzet és annak érzése, hogy másoknak is széthullhatnak, mert nem tudom úgy rendben tartani a dolgokat.
Olyan, mintha ezt a társadalmat nem nekem építették volna. Nekem ez szorongató. Nem jó. Küzdhetek, de igazából nem a saját közegem. Nem tudom, kik és hogy csinálták ezt ilyenné, hogy ilyen az élet. Néha azt érzem, hogy egy madárnak vagy egy halnak jobb ritmusa lehet. Nem ez az állandó űzöttség és biztonság hiány.
Le leszek pontozva, de a világunk gondja az, hogy minden egyedet életben tart.
Azt is aki alapvetően nem életképes, mert nem tud alkalmazkodni.
Ha már madarak és halak említése, akkor az ő világuk kőkeményen a túlélésről és folyamatos "megfelelésről" szól.
#1 nem hiszem, hogy ez mindenkinek ilyen. van akinek ez a világ passzol, neki eszébe sem jut, hogy ez így nem normális.
#2 az nem hibáztatás, hogy ha a hal látja, hogy nem jó a szárazföldön küzdeni.
#3 ❤️
#4 nem tudom milyen környezetben élsz, hogy úgy látod a világot, mint ami mindenkit életben tart csak úgy.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!