Mit tegyek, ha nem vagyok alkalmas arra, amit csinálni szeretnék?

És az nem jöhet szóba, hogy ott maradsz az egyetemen, és kutatással foglalkozz a továbbiakban...? Ott nem kell annyit kommunikálni...

Bár igazából a kutatóknak kell ám menni konferenciákra, egyéb eseményekre, ahol nemzetközi szinten is megosztják egymással a szakmai ismereteket...

Ne add fel, keresgélj. Nem mindenkinek van szüksége bohócra, vannak, akik szakembert is akarnak.

Én más szakmában vagyok, nem is vagyok kifejezetten introvertált, de szeretem felmérni a terepet és emiatt eleinte lassan oldódom, csöndesebb vagyok, mert biztosra akarok menni és nem előre úgy viselkedni, amivel esetleg leírom magam (pl. egy rossz poénnal, hangos nevetéssel, olyan emberileg helyes de nem professzionális megjegyzéssel, ami miatt kevesebbnek tartanak a szakmámban, mint ami vagyok). Mára némileg kinőttem ezt, valószínűleg a szakmai tapasztalatom miatt már tudom, hogy mennyire rugalmasak azok a bizonyos határok, amikkel túlontúl óvatos voltam kezdőként... De bizony eleinte engem is állandóan vegzáltak emiatt. Az első kb 6-8 munkahelyemen/potenciális munkahelyemen az volt a téma, hogy miért vagyok ilyen. Hittek beképzeltnek, hittek lustának miatta, csomó dolognak. Aztán találtam egy helyet, ahol hagytak nekem időt és nem szórakozó egységet kerestek az irodába, aki hatalmas forma a csapatépítőkön, hanem egy megbízható embert aki igyekszik hamar tanulni és próbál jót tenni azokkal, akiknek fontos a véleménye. Onnantól meg már nem más kérdezte, hogy miért vagyok ilyen, hanem már én mondtam, hogy ez van, ilyen vagyok, vagy kell ez vagy felvesznek máshova, de nem fogok olyat csinálni, ami nem önazonos és amitől nem lesz rosszabb a munkám minősége.

Szóval szerintem menj addig, amíg nem találsz egy testhezálló közeget. A gyógyítók között sok az introvertált, nem kellene ennek problémát jelentenie. De mondom, nálam is volt olyan főnök, aki büntipontokat rajzolt nekem egy általa vezetett "nyilvános" listára, ha nem mentem el munka után vele inni és folyamatosan beugatott ha nem bratyizni mentem be, hanem dolgozni, a párhuzamosan folytatott tanulmányaim miatt általában kialvatlanul és túlontúl fáradtan ahhoz, hogy szem előtt tartsam a hülye hisztijét. Ezeket az embereket kerülni kell, majd találnak maguknak mást. És te is!

Szerintem ne akarj mindenáron más lenni,mint aki vagy.

Van egy állatorvos,aki ott él és dolgozik,ahol én is laktam régen.

Egy elég pokróc stílusa van az emberekkel,de az állatokkal nagyon elhivatott.

Sokkal többre tartom,hogy a kutyám, macskám megfelelő kezekben tudom, minthogy azon akadjak fenn,hogy nem elég udvarias vagy jófej velem.

Ráadásul nagyjából a fél város hozzá jár,pont ugyanezen okokból.

Szóval én ezen nem aggódnék.

A különcöknek is megvan a maga varázsa.

Szerintem egy állatorvosnál ennek pont nem kéne szempontnak lennie. Nyilván a szükséges információkat közölni kell kollégával, gazdival egyaránt, de a többi kit érdekel?

Ha én orvoshoz viszem a kedvencemet, engem csakis az izgat, hogy megfelelően ellássa, ezért megyek, nem viháncolni.

Egyébként bírd ki ezeket a gyakorlatokat, utána elmehetsz egy kis rendelőbe, ahol max egy asszisztenssel vagy munkaidőben vagy akár egyedül.

Ha a képességeid megvannak ehhez a csodálatos hivatáshoz, eszedbe ne jusson ilyen miatt otthagyni! Itt tényleg nem ez számít!