Hogy élted meg a nagy Covid-lezárásokat? Amikor minden ki volt ürülve, üresek voltak az utcák, be volt zárva minden.

Van emberek egy elég elkeserítő hírem és ez nem rémhír sajnos.

Ha minden igaz a WHO feladatköre lesz a következő pandémia szabâlyainak meghatàrozàsa(mert tuti hogy nem hagyjàk békén a hisztivel az embert)magyaràn kötelezővé tehetik mindenkinek a szuper oltàst.Erre kell készülni.Azért mert most hirtelen mindennek vége attól fortyog még a fazék...

#31

Engem ez is hidegen hagy. Nem mindenki esik kétségbe a szuritól, kár riogatni. :)

A kötelező oltáshoz szükséges a megbízható vakcina.

A mostani már megbízható, csak nem elég hatékony, az újhoz pedig kell 1-2 év, és legalább 1 milliárd oltott ember, hogy megbízható legyen, szóval fölösleges rettegni.

#33

Eleinte még talán-talán, de így egy év után már igazán unalmas ez a "majd a mellékhatások" rettegtetés. :D

Nem olvastam eddigi válaszokat, így az eredeti kérdésre válaszolok, nem tudom, van-e vitafolyam.

Én nagyon magamnak való vagyok, nagy igényem van a lassúságra és 8,5-9 óra alvás kell, hogy ember legyek.

Esti egyetemre járok 40 órás munka mellett.

Innentől kezdve egy hatalmas áldás volt nekem a 2020 tavaszi maradjotthon és a 2020 ősz - 2021 tavaszi korlátozások.

Volt időm aludni, a heti 4 nap suli és brutálisan sok tanulás ellenére is volt olykor néni szabadidőm.

Végre elkezdtem eleget ezdeni, otthon (kézisúlyzók, fittness ball, stepper...), futni elmenni, bicajozni elmenni.

Megszerettem a sportot és azóta is igyekszem tartani az elegendő sportot, tele vagyok kisebb célokkal.

Remélem sohase tér vissza a 100% iroda illetve a 100% jelenléti oktatás (munka mellett végzendő képzésekre gondolok, ahol nincs speckó labor).

A COVID előtti idő nekem az állandó rohanás, alváshiány, tömegnyomor volt, alig volt időm sportolni és mire szabadidőm lett volna, otthon gubbasztottam, mert emberre se tudtam nézni addigra. Tudom, ez volt a "normális rend", így le leszek pontozva.

Az elejét nagyon ijesztően éltem meg. 2020. március 11-e körül felgyorsultak az események, távoktatás, home office, vásárlási idősáv. És jól be is lettük szaratva rendesen. Emlékszem, ha csak a kisboltba mentem ki, akkor is üres az egész utca, aki jön is szembe, lehajtott fejjel, maszkban, valahogy mindenki olyan riadt volt.

A segítőkészség és az együttműködés viszont jó volt, engem nem érint a home office, mert amúgy is 20 éve szabadúszóként dolgozok itthon, de ügyfeleimnek írtam egy körlevelet, így emailben és telefonon tartottuk a kapcsolatot, szkennelve kaptam az anyagot tőlük, mindenki megértette. Voltak területek, amiket egyértelműen bezártak az első hullámban (pl. 2 hónapra a gépkocsi oktatást is), de oktató ügyfelemnek online el tudtam intézni beszkennelt iratokkal a munkanélkülit arra a két hónapra (előtte ezért kilométeres sort kellett állni a hivatal előtt az utcán), érdekes, most ment távban is. Ügyintézők normálisak voltak mindenhol, csodák csodája még a NAV-nál is, ha telefonon meg kellett beszélni valamit. Mi, könyvelők kaptunk 4 hónap haladékot a mérlegek és éves záró bevallások beadására, ez nagyon jól jött.

Engem az este 8 utáni kijárási tilalom nem érintett, nem vagyok egy tekergős típus. Inkább bezárkózós voltam előtte is, ez így nem változott.

A bevásárló sáv és a nyugdíjas sáv zavaró volt, és az, hogy létszámkorlát volt a (kisebb) boltokban.

Nem tudom, összefügg-e a covid miatti "maradj otthon" dologgal, de nálunk akkor kezdték a felhőbe feltenni az aktuális gyógyszer felírást, (előtte egy hónappal még fél délelőttöt seggeltem ezért a háziorvosiban).

Megtanultam kenyeret sütni, azóta sem veszünk boltit. A másik, hogy előtte csak néha vásároltam online,(ha valami ritka dolog kellett), covid alatt viszont teljesen rászoktam, és nagyon kényelmes. Tartós élelmiszert nagyobb mennyiségben, de vitaminokat is, teljesen hétköznapi dolgokat is online rendelek kiszállítással azóta.

Nem volt olyan rossz, valaki írta itt, hogy volt egy hangulata, én is így vagyok vele.

Imádtam, hogy az utakon végre normális mennyiségű autó van minden nap, minden szakaszban. Viszont azt nagyon nem szerettem, hogy a határakon visszavezették az ellenőrzést, így napi ingázás igencsak kemény volt.

Számomra fura volt megélni azt a helyzetet, hogy milyen sokkal szabadabbnak élni, hogy nem vagyunk kint ilyen sokan. Persze irónikus, hogy pont korlátozás miatt, de na.

Ha nem lennénk ennyire sok milliárdan a napi sressz 40-60% -a eltűnhetne a mindennapokból.

Csak mész, jössz kényelmesen és nincs mindenfele "probléma".