Mi lesz a kamaszkor után...?

3-as vagyok.

#6 Nem vittem bele senkit és ez után sem fogok. A gyerekeimnek meg biztos, hogy nem mutattam rossz példát. Már 38 éves vagyok, ők pedig 2 és 4 évesek. 15-20 év telt el a leírtak és a megszületésük között. Büszkélkedni biztosan nem fogok vele, bíztatni sem, de ha rákérdeznek, akkor őszinte leszek. Szeretném, ha olyan kapcsolat alakulna ki köztünk, amiben nincs tabu téma. Az én szüleimmel sajnos ilyen dolgokról egyáltalán nem lehetett beszélni. Továbbá tényleg nem bánok semmit, semmi olyant nem csináltam, amit szégyelni kellene. Nem lettem se alkoholista, sem drogfüggő. Utóbbival vagy 15 éve nem volt dolgom, alkoholt pedig szinte alig fogyasztok. Néha egy-egy pohár bor vagy sör, ha a gyerekek mellett esetleg jut egy kis idő arra is, hogy a feleségemmel kettesben legyünk.

#Kérdező "Tehát akkor neked is volt, csak te utána normális lettél". Ezt nem értem. Akkor is normális voltam, nem csak most. Semmi olyant nem tettem akkor, ami már kívül mutat a normális kategórián. Le sem merem írni, hogy milyen szakmákban és beosztásokban dolgoznak azok az emberek, akikkel együtt iszogattunk vagy füveztünk tizen- és húszonévesen. Meglepődnél. Valaki említette az iskolapadot. Ki mondta, hogy mi lógtunk? Van élet az iskola után és hétvégén is. A tanulás ugyanúgy fontos volt nekünk is. Erős gimibe jártam és az egyetemen végig volt ösztöndíjsm. De mellete feszegettük a határokat is, nem hiszem, hogy ettől rossz emberek lennénk. Azt viszont meg tudom erősíteni, hogy az én szüleim se tudtak ezekről. Kivétel a nemi élet, mivel anyám ránk nyitott, amikor együtt voltunk az akkori barátnőmmel. Akkor egyszer szóba hozták a témát, de akkor is csak annyit mondtak, hogy remélik volt annyi eszünk, hogy legalább védekeztünk. Igen, volt. A füvezésről a mai napig nem tudnak, jobb is ez így, mert még 15 év után is sokkot kapnának. Pedig nem voltam rendszeres fogyasztó, csak néha-néha alkalmanként.

"Nem vittem bele senkit és ez után sem fogok. ... 2 és 4 évesek. ... Büszkélkedni biztosan nem fogok vele, bíztatni sem, de ha rákérdeznek, akkor őszinte leszek. Szeretném, ha olyan kapcsolat alakulna ki köztünk, amiben nincs tabu téma."

Nem is azt mondom, hogy az őszinteség lesz a gond. Meg azt sem, hogy akaratlagosan fogod belevinni őket. Hanem azt, hogy ha ezeket elmeséled nekik, azzal azt üzened, hogy így is lehet, látjátok, így is ember lettem. És akkor majd ők is kipróbálják akár szépen sorban az összeset, miért ne, aztán majd még néhány hasonló dolgot, hiszen ha neked azok belefértek, akkor nekik miért ne férne bele még ez is meg az is - és akkor majd esetleg szépen, lassan, észrevétlenül átbillen a mérleg, és már a túloldalon találják magukat, azok között, akiknek valami ilyesmi miatt ment félre az életük pl. mert ők is vigyáztak, de elszakadt a gumi, vagy mert az ő szervezetük egészen minimális mennyiségű alkohol/drog hatására is azonnali függőséggel reagál, vagy mert valami haverjuk túladagolja nekik a cuccot, stb... Míg ha az lenne az alapállás, hogy látjátok, én nem drogoztam, nem bagóztam, stb., mert így is lehet, és látjátok, ezek nélkül is itt vagyok, és boldog ember vagyok, sose voltam amiatt szomorú, hogy kimaradtam a drogos bulikból, mert én inkább zenéltem, sportoltam, stb., amíg a többiek kipróbáltak minden hülyeséget, és most van két szép gyerekem, stb. - akkor meg az lenne az üzenet, hogy merjenek nemet mondani a hülyeségre. Egész máshonnan indulna az ő életük története...

Nem vagyok hülye, semmit sem fogok mesélni az akkor történtekről és főleg nem pozitív dologként előadni. Eszem ágában sincs arra bátorítani őket, hogy tegyenek meg bármit, mert nem lesz baj, hanem arra nevelem őket, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek felelősségteljesen. De ha rákérdznek, hogy próbáltam-e, nem fogom tagadni. Őket is arra tanítjuk, hogy nem szabad hazudni, akkor nekünk is őszintének kell lenni Ennek ellenére ugyanúgy dönthetnek úgy, hogy ki szeretnék próbálni ezeket a dolgokat. Én vagyok az élő példa. A szüleim elég szigorúan neveltek, az alkohol, a drog és a huszonéves kor előtt szex megvetendő dolog számukra. Pedig jó lett volna valakivel beszélni ezekről a témákról, főleg a szex előtt. Ezért szeretném, ha jó lenne a viszonyunk, hogy merjenek kérdezni tőlünk, ha valamiben nem biztosak és el merjék mondani, hogy hülyeséget csináltak, hogy tudjunk segíteni. Ezért vagyunk a szüleik.

Ugyanakkor azt továbbra sem értem, hogy miért megvetendő az az ember, aki kicsit berúgott elsős gimisként az osztálykiránduláson vagy az, hogy elszívott több másik emberrel egy spanglit? Nem kemény drogot használtunk, hanem olyan dolgot, ami sok országban teljesen legális. Vagy miért megvetendő az, aki lefeküdt a barátnőjével? Nagyon szerettük egymást, nem azért tettük meg, hogy igen, ezen is túl vagyunk. Igaz, hogy bénáztunk, de nekünk pozitív élmény volt az első. Utána 3 évig voltunk együtt, sajnos a gimi után más-más városba mentünk egyetemre. Egy darabig még próbálkoztunk a távkapcsolattal, de nem ment.

"Nem vagyok hülye, semmit sem fogok mesélni az akkor történtekről"

Ha nem vagy hülye, akkor nagyon jól tudod, hogy pont arra gyúrsz, hogy majd mesélhess nekik, mert arra törekszel, hogy őszinte kapcsolatod legyen a gyerekeiddel, és ha az lesz, akkor igenis kérdezni fognak, és igen, pont ezekről a necces dolgokról, mert miért pont az ne érdekelné őket, hogy az apjuk mi minden hülyeséget csinált. Úgyhogy ha nem vagy hülye, akkor nagyon jól tudod, hogy bizony mindent el fogsz mesélni nekik az akkor történtekről, mert biztos, hogy nem csak olyan lesz, hogy

"ha rákérdznek, hogy próbáltam-e, nem fogom tagadni. Őket is arra tanítjuk, hogy nem szabad hazudni, akkor nekünk is őszintének kell lenni".

Könnyű addig őszintének lenni, amíg csak egy-egy eldöntendő kérdést tesznek fel. De ha összejön az őszinte viszony, akkor az eldöntendő kérdéseken kívül olyanok is lesznek, hogy pl. "És apa, te milyen hülyeségeket csináltál, mielőtt megjött az eszed?" Ha erre nem mondasz majd el mindent, akkor hova lesz az őszinteség?...

"arra nevelem őket, hogy gondolkodjanak és cselekedjenek felelősségteljesen"

Persze, szavakkal majd erre neveled őket. De minden nevelő (szülő, tanár, stb.) tudja, hogy minden szónál fontosabbak a tettek, hogy azokkal nevelünk igazán, mindennél jobban.

"miért megvetendő az az ember, aki kicsit berúgott elsős gimisként az osztálykiránduláson"

Nem ő megvetendő, hanem amit tett (hiszen te is azt mondod, hogy nem a hülyeségeket kell beállítani követendő példaként, nem?): ahelyett, hogy egyenesen, bátran nemet mondott volna a hülyeségre és jellemes, becsületes gimisként élte volna tovább az életét úgy, hogy mindenkinek egyenesen a szemébe tudjon nézni, sunnyogott, amikor alkoholt vitt a kirándulásra (vagy út közben beszerzett, tökmindegy), pedig tudta jól, hogy nem szabad, ennek kapcsán jó eséllyel hazugságba is keveredett (talán a saját szüleinek is hazudott, talán olyan szülőnek is egyesek, akik pedig mindent megtettek azért, hogy őszinte kapcsolatuk lehessen a gyerekükkel, mint te, és mégis..., stb.), a kis berúgásból lehetett volna akár alkoholmérgezés, vagy valami baleset is, vagy valami hasonló.

Oké, hogy sokan elkövetnek ilyesmiket, és attól még rendes emberek lesznek, de annak tudatában, hogy a példamutatásnak van a legnagyobb ereje, már tizenévesként is gondolhatunk arra, ha elég értelmesek vagyunk, hogy azért sem szabad belemenni hülyeségekbe, mert szeretnénk majd egyszer gyerekeket, akikért felelősek leszünk, és számukra már itt és most is példaképek vagyunk, pedig még csak hosszú évek múlva fognak megszületni.

"Sz@r ember és sz@r apa vagyok"

"Nem ő megvetendő, hanem amit tett"