A rendszerváltás utáni időszakban neked melyik korszak volt a kedvenced?

Ezek túl nagy időszakok, - minimum ötéves szakaszokra bontottam volna fel a lehetőségeket, mert sok minden (nem) történik 10 év alatt.

Nekem az 1988-1993-ig tartó szakasz volt emlékezetes az életemben.

Politikai értelemben furcsának találtam az "ölembe hullott szabadsággal".

Gazdasági értelemben soha nem szenvedtem annyit egész életemben, mint ebben az öt évben, - mert a szabadság vonzataként kiszélesedtek ugyan a lehetőségek, de az árak is kegyetlenül elszálltak, a fizetések versenyképességét el lehetett felejteni abban a korban, ahol akár naponta (!) is előfordult, hogy 20-30 forinttal drágult a kenyér kilója.

Morálisan a poklot éltem meg, - mert ekkor kezdődött el az a korszak, amikor a szabadságot alaposan félreértelmezték sokan és elkezdtek a zavarosban halászva pofátlan módon meggazdagodni abból, hogy másokat károsítottak meg tervezetten, tudatosan. Az éppen aktuális kormányok pedig boldogan tapsolták meg ezeket az embereket a lelátóról, - még segítettek is nekik vagy tevőlegesen vettek részt ebben az aljasságban.

A magánéletem közepesnek értékelhető, - mert bár találtam hosszú idő után végre magamnak egy barátnőt, de ő nem becsülte meg eléggé azt, amit nyújtani tudtam számára. Nyertem vele egy alkoholista szülő párt és egy akkoriban még normális nővért egy kutyával, melyekből a nővér meghibbant idővel. A barátnőm nyakára meg non-stop rájárt valaki akkor is, amikor lett volna végre egy kicsi időnk egymásra.

A társasági életem igénytelen volt, de - igényeimet tekintve - tartalmasnak volt mondható. Egy amatőr együttesben basszus gitároztam, énekeltem akkoriban, szövegeket irkáltam a nótáinkhoz. Jártuk az országot, mert sokfelé hívtak minket akkoriban. Megéltem azt is, amikor nélkülözve voltam egy ideig, aztán mégis kerestek, hogy menjek - és szívesen mentem. A neheze az volt ennek az életnek, hogy nem kerestem jól és a piát is szerettem, dohányoztam, - amiket nem nagyon tudtam finanszírozni. Főleg ezért jelentett állandó jellegű gondot az együttesnek azt megszervezni, hogy miként jussak el a próbákra, fellépésekre, ill. hogyan jussak onnan haza. Eléggé kellemetlen volt számomra ez a része a társasági életnek, de úgy érzem, megháláltam mindent a színpadon annak idején.