Hogyan zajlottak hazánkban a temetések abban az időszakban, amikor még nem voltak temetkezési vállalkozók?

A rendszerváltás elött is voltak temetkezési hivatalok.

A sokkal régebbi idöszakban meg a család/rokonok/ismerösök, késöbb a sírásók (ez önalló foglalkozás volt!) kiásták a sírt, az aszalos elkészítette a koporsót, a család készített szemfedöt meg egyebet, ami a koporsóba kell, a családtagok vagy idösebb nök felöltöztették a halottat, befektették a koporsóba, felravatalozták, általában az egyik szobában otthon.

A temetés napján a család/rokonok/ismerösök kivitték a temetöbe, a pap beszédet mondott, közösen imádkoztak, utána elengedték a sírba, a sírásók vagy a család/rokonok/ismerösök betemették a sírt, rátették a (saját készítésü) csokrokat meg koszorúkat és odaállították az asztalosnál készített sírkeresztet.

Régen faluhelyen a család/rokonok/ismerősök kiásták a sírt, az asztalos elkészítette a koporsót, a család készített szemfedőt. A családtagok vagy szomszédok felöltöztették a halottat, befektették a koporsóba, felravatalozták, általában a tiszta szobában otthon.

A temetés napján a család/rokonok/ismerősök a halottat kivitték a temetőbe, a pap beszédet mondott, imádkoztak, utána leengedték a sírba, a család/rokonok/ismerősök betemették a sírt. Végül a sír tetejére elhelyezték a fejfát.