Introvertált emberként mit utálsz és mit élvezel a társasági életben?

Minden rendben van a társasági élettel számomra.

Azt utálom csak, hogy hamar kifáradok és hamar vége a bulinak nálam. Pedig amúgy szeretem az embereket, szeretek beszélgetni, szeretek előadni is.

Velem is ugyanez van, amikor mellettem beszélgetnek, nem szólok bele, de amúgy szeretem hallgatni a sztorikat.

Azt viszont gyűlölöm, amikor elkezdenek bãszogatni, hogy miért vagyok ilyen csendes, miért nem szólalok meg sohasem, stb. Vagy amikor valamit kérdeznek tőlem, pl. egy eldöntendő kérdést és válaszolok rá hogy "igen/nem", mire beszól valamelyik értelmes, hogy "Oh...Hát ezt jó rövidre zártad", vagy ilyesmi. Mit kéne még mondanom egy eldöntendő kérdésre???..

Szeretek hasznos lenni és csapatban hasznos dolgokat csinálni, olyan dolgokról beszélni, amitől én is gyarapodni tudok, szeretek másfajta gondolkodásmódokat, embereket megismerni.

A legjobban az üres időt utálom. A legtöbb ember olyan dolgokat talál szórakoztatónak, amin én elunom magam. Például filmet néznek egymás mellett némán meg elmennek szórakozni olyan helyre órákon keresztül éjszakába nyúlóan, ahol csak megsüketülni lehet, de hozzá sem tudsz szólni a másikhoz. Én nem szeretem az ilyen filmes - zenés közösségi élményeket, ha ez kell, akkor hazamegyek és otthon kényelmesen hallgatok meg nézek dolgokat. Azt sem szeretem, mikor emberek sztárokról meg ilyen hülyeségekről pletykálnak. Tök unalmas és üres nekem.

igazából mindent szeretek a társasági életben, egy a fontos, hogy félre tudjak vonulni, ha úgy érzem, sok belőle

én elég könnyen be szoktam vágódni új társaságokba is, könnyen központi szerepbe kerülök, és ideig-óráig élvezem is, aztán viszont nagyon terhessé válik és nem tudom fenntartani. nekem ez a legidegesítőbb.

Sokmindent, amiket leírtatok itt.

Szeretem, ha mindenkit hagynak szóhoz jutni, mindenkit meghallgathatok, és senki nem beszél bele a másik mondandójába, hanem kivárja, míg befejezi a beszélő.

Utálok bármi alapzajt, vagy zenét, amit túl kell beszélni.

Kérdésedre: Nem tudok érvényesülni, és nem is igazán akarok, máshogy mondanám, nem én akarok érvényesülni, hanem amin dolgozok, annak kell megállnia a helyét. Nem érvényesülni akarok, hanem jó munkát végezni, mások hasznára lenni. De valóban sokszor nem ez számít, hanem az "érvényesülés", a kapcsolatok.

Csak akkor nincs semmi diszkomfortérzésem, ha nincs ember körülöttem, nekem ilyen munka a legjobb.