Hogyan és mitől lesz valaki személyisége szerethető?

Ezen tegnap gondolkoztam, amikor egy társaságban voltam és az egyik személy elkezdett jobbnál jobb és viccesebb sztorikat elmesélni, hogy mik történtek vele anno 10-15 évvel ezelőtt. Tényleg viccesek voltak a sztorik és pillanatok alatt ő került az est fénypontjába de amúgy semmi jelenlegi aktuális dolgot nem tudtam meg róla. Aztán pár óra múlva hazajöttem és a vonaton azon gondolkoztam, hogy vajon én ha akartam volna akkor tudtam e volna azt középpontjában lenni? És arra jutottam, hogy nem. Aztán azon töprengtem, hogy érzek e valami irigységet magamban és őszintén arra jutottam hogy nem. Viszont annyira oda nem illőnek éreztem magam, hogy így másnap is bennem van az hogy te jó ég, mit vesztegettem ott az időmet. És eljátszottam a gondolattal, hogy hogyan viselkednék legközelebb ha ezzel az emberrel összetalálkoznék és arra jutottam hogy kerülném. Pedig jó sztorijai voltak, sokakat megnevettetett stb csak nekem annyira felszínes volt ez az egész. Ti is éreztetek már így?