Miért érzem magam úgy, mint egy gyerek, ha társaságban vagyok?

Ha pl. elmegyek vendégségbe, vagy hozzánk jonnek vendégek, úgy érzem magam, mintha egy gyerek lennék, a többiek pedig (még akkor is, ha a társaságban mondjuk csak 4-5 évvel idősebb nálam valaki), olyan mintha "felnőtt" lenne engem pedig levegőnek néznek, amiért én "gyerek" vagyok.

Mondok konkrét példát:

Ma délelőtt vendégségben voltam az egyik barátnőmnél (1 hónappal idősebb), a mamájával, és egy közös fiú ismerősünkkel (5 évvel idősebb nálam).

Amikor a srác megérkezett, köszöntünk egymásnak, a barátnőm, a mama, a pasi és én leültünk a nappaliba és beszélgettünk.

Vagyis ők hárman beszélgettek, én pedig akármikor probáltam hozzászólni, vagy nem sikerült, mert nem hallották meg, vagy miután elmondtam amit szerettem volna, úgy tettek, mintha senki se szólt volna és egy teljesen másik témáról kezdtek beszélni.

Ezek után már csak csendben ültem a kanapén mint egy kisgyerek. (Ha rövidebb lenne a lábam, még lóbáltam is volna. Esküszöm, már arra gondoltam, mikor kérdezi meg tőlem valamelyikük, hogy kapcsoljon-e mesét nekem, mert látszik, hogy unatkozok...)

Teljesen olyan volt, mintha a felnőttek beszélgettek volna egymással, én meg csak ültem ott és nem csináltam semmit, mert úgysem érdekel senkit amiket én is mondanék a beszélgetésben.

Ilyen nem csak ma fordult elő, hanem bármelyik másik társaságban! Mindegy, hogy rokoni, vagy baráti kör.

Egyébként intelligens, tanult, művelt embernek gondolom magam, nagyon sok témában van ismeretem, ilyenkor mégis olyan, mintha valami buta kölyök lennék és nem merek hozzászólni semmihez, mert látom mindenki arcán, hogy "jól van, ügyes vagy, na most már menjél ki játszani szépen".

(Hozzateszem, nem okoskodó a stílusom.

Ha az időjárásról beszélgetnénk, és azt mondanám, "napsütéses idonk van ma", akkor is ez a környezetem reakciója, ha 1-nél több emberrel vagyok egy légtérben).

Miért van ez az érzés?

26\N