Hogy lèphetek /dolgozhatom fel, hogy meghalt? Hogy lehet a leggyorsabban túllenni ezen?

Te megtetted amit meg lehetett. A legtöbb ember meg sem próbálta volna.

Nem miattad halt meg. Akkor is meghalt volna ha nem próbálod meg. Esélyt adtál neki, nem rajtad múlt hogy őt már nem lehetett visszahozni.

Mindig jobb megpróbálni és elbukni, mint meg sem próbálni. Gondolj bele hogy akkor milyen bűntudatod lenne ha csak elmentél volna mellette és most azon rágnád magad hogy ha megállsz, talán menthető lett volna.

Hős vagy a szememben.

Tudod nem meghalni nehéz, hanem túlélni. Aki nehezen és fájdalmasan jut el a halálig, az annak pillanatáig túlél. És aki itt marad, mint te, őt éli túl. A mások túlélésével járó fájdalom és hiány megtapasztalása lelkünk fejlődésének egyik fontos alapköve.

Mások életére (addigi megtapasztalásaira) gyakran soha nincs rálátásunk és a haláluk értelmetlennek tűnik. Értelmetlen egy csecsemőhalál, miközben még azt sem tudjuk, hogy az önfelismerés mikor kezdődik bennünk, és a lelkünk mit élt meg fogantatásunk óta - ha volt egyáltalán. Nem jut eszünkbe, hogy a szülők és a környezet megtapasztalása e halál kapcsán mekkora jelentőséggel bír a létezésükben.

Tekints magadra ugyanígy. Azt mondjuk: "szegény, pedig élhetett volna még". Nem ő a szegény, te lettél szegényebb a hiányával, de gazdagabb is egy komoly megtapasztalással az által, hogy megint túlélsz. Minden nap túléled önmagad is, míg eljutsz a saját halálodig. A halál az élet része. Nem oka, hanem részese vagy.

Ne rágd ezen magad.

Én is becsüllek érte, hogy te legalább tettél valamit.

Te legalább tettél valamit.

Ha meghalt, meghalt, ennyi, ez nem a te hibád.