Idegileg hogyan viselitek el a káros embereket?

Kívülről nem tűnnek károsnak, azonban képesek úgy csipkelődni, hogy az nagyon fájhat. Van egy gimis barátnőm, akivel nagyon ritkán beszélünk a különböző életutunk miatt, de jóban vagyunk, és néha még találkozunk is. Azt tudni kell, hogy én a gimiben egy szürke-egér voltam, ő viszont mindig a királykisasszony, akinek mindig mindenben a legszebbnek és legjobbnak kellett lennie. Engem sokszor elnyomott, vagy az én elnyomásom által próbált kiemelkedni, és így én soha nem éreztem magamat "szépnek" vagy csinosnak, mert belém beszélte, hogy nem is lehetek az, hiszen ő a szép és a csinos, nem én. Most felnőttként már kibontakozott az évek során a nőiségem, és magabiztos is lettem, de legutóbb amikor beszéltünk, csipkelődően gúnyolódott, hogy "nocsak, milyen csinos ruhában vagyok." Lehet rossz reakció volt, de otthon mérgemben letéptem magamról a ruhát és a szekrény aljára ástam. Mintha megint éreztetni akarta volna velem, hogy én nem lehetek szép vagy csinos, mert a hangjában nem dicséret volt, hanem inkább gúnyolódás, hogy én hogyhogy csinos vagyok?

Nem tudtam visszatámadni, hiszen nem mondott semmi olyan sértőt, nekem mégis rosszul esett.

Hogyan kapjam vissza az önbizalmamat?