Szerintetek ez a mentalitás inkább káros, vagy hasznos?

Már egy ideje észrevettem magamon, hogy úgymond túlzottan is boldogít a pénz, és extrém spórolós típus vagyok. Ez úgy értem, hogy minden kis lehetséges dolgon amin lehet, spórolok. Csak hogy pár dolgot említsek:

Szüleim minden héten adnak pénzt, hogy az iskolában vegyek magamnak valami kaját a büfében. Én amúgy sem vagyok egy olyan típus, aki szeret enni -sőt, napi 1-2 étkezés néha bőven elég- ezért képes vagy azt a pénzt inkább elrakni, majd hazudni, hogy igen, természetesen ebédeltem a suliban. Ezt lassan 2 éve csinálom, ebből is lett már egy kisebb összeg. A diákmunkából, illetve ballagásból szerzett pénzem is elraktam, és szó szerint semmire se költök. (Bulikat, egyéb élvezeti cikkeket mellőzöm). Szüleimnek is sokszor mondtam, hogy eszükbe se jusson nekem iPhone-t venni, teljes mértékben pénzpazarlásnak tartom. Nagyon jól elvagyok a lassan 3 éves telefonommal, és ha új is kell, mindenképpen alacsony árkategóriást szeretnék. Rengeteg élvezetről lemondok, csakhogy spórolhassak. Számtalanszor volt már olyan, hogy szüleim felájanlottak számomra rengeteg új cipőt, táskát, lényegében mindent, ami szem-szájnak ingere, de úgy voltam vele, hogy ami nélkül kibírom, arra ha nem muszáj, nem költök pénzt.

Nem rossz az anyagi helyzetünk, ami erre a szokásra kényszerítene, de egyszerűen bennem van ez, csak néha már betegesnek érzem. A pénz túlzottan boldogít, mindenképpen egy fokkal magasabb életszínvonalat szeretnék, mint az átlag.

16/F