Hogy tartsam meg a szeretteimet, barátaimat, ha nem akarok velük messengeren, telefonon beszélni?

Ez egyébként engem is zavar. Szuper dolognak tartom az internetet és az okostelefont, de az egy nagyon kellemetlen hozadéka, hogy a legtöbb ember mára 24 órás rendelkezésre állást vár el. Én is szívesen chatelek, de van, hogy leülnék a párommal végignézni egy filmet, vagy kirándulnánk egy napot, és ezek közben nem akarom azt ellenőrizgetni, hogy írt-e valaki. Rám is rengetegszer kiakad emiatt a családom, hogy "hova tűntem", hiszen mindig ott a telefonom, hogyhogy nem láttam hogy írtak?? Persze mondtam már nekik ezt, de akkor se értik meg, "hiszen csak 2 másodperc megnézni hogy írtam, igazán belefér".

Ne haragudj, nem túl hasznos a válaszom mert megoldást sajnos nem tudok. De együttérzek, és kíváncsian várom a válaszokat, hátha lesz valakinek hasznos tippje.

Én is ilyen vagyok, nagyon introvertált, ráadásul külföldön élek. Ez szerintem olyan helyzet, hogy neked is, meg nekik is alkalmazkodni kell kicsit, és ez a barátság próbája is.

Nekem, mikor sok éve kiköltöztem, elég sok haverom/barát lemorzsolódott az elején, akik megmaradtak, azok viszont azóta is megvannak. Ők tudják, hogy nehezen válaszolok, és elfogadják, nem veszik ezt személyesnek, de az is igaz, hogy mindig tisztában vagyok vele, hogy ha olyan miatt keresnek, ami fontos, akkor azért rögtön ott vagyok (lelki probléma, vagy bármi egyéb segítség kell). Ha csak a mizu hogyvagy kérdés, arra lehet, hogy csak egy hét múlva válaszolok. Van, hogy több. Ugyanígy én is megerőltetem magam, és bármennyire frusztrál is a gondolat, videóchatelek velük 2 havonta egyszer kb., mert tudom, hogy örülnek neki. Végeredményben én is, mert jó hallani meg látni őket, annak ellenére, hogy úgy veszem rá magam, mintha a fogam húznák.

Én is élőben szeretek találkozni, de ilyen helyzetben mindenkinek meg kell tenni, amit megtud, a valódi barátok pedig ismernek téged és megértik. Nekem sosem kellett szónoklatokba bocsátkoznom, hogy hát izé én introvertált vagyok és ezért meg ezért ez meg ez, tudják ők jól enélkül is, milyen vagyok. Aki nem képes téged elfogadni olyannak, amilyen vagy, azt meg el kell engedni.

Nehéz tartani a kapcsolatot az emberekkel, ha csak élőben kommunikálunk. Ezért van nekem egy barátnőm, a többiek mind kikoptak.

Én extrovertált vagyok, de nem szeretek messengeren kapcsolatot tartani. Telefonon is csak ezzel a barátnőmmel beszélek (meg anyukámmal).

Nekem sikerült (bár épp covid előtt). Egyszerűen közöltem mindenkivel, hogy mostantól 2 hónapig napi max 5 percet netezek. (Igen, mértem) A legtöbb ember megértette, aki kiakadt rajta, az nem érdekelt. Mert volt, aki ezt személyes sértésnek vette.

Ma már nem tudnám ezt megtenni a munkámból kifolyólag. De nagyon érdekes és hasznos tapasztalat volt. Az emberek nagy részével, akikkel neten kommunikálok, amúgy is gyakran találkozok. Netes beadandókat feladtam postán. Vicces volt.

Én se ugrok mindenkinek azonnal. Egyrészt a munkahelyemen nem nézik jó szemmel a mobilozást, se a magánügyben telefonálgatást. Ebédszünetben szoktam ránézni a messengerre, ha olyan, akkor válaszolok, ha nem, akkor pont kibírja 5ig. Okosórám van, ha jön értesítés azt látom, el is tudom olvasni, ha olyan, akkor egyből válaszolok, de van, hogy csak órák múlva írok vissza.

Ami engem bosszant, hogy valaki rámír, h szia és utána nem írja le amit szeretne. Az ilyennek akkor írok vissza ha ráérek vagy eszembe jut. A másik, hogy valakivel épp egy találkozót egyeztetünk. Kérdez, van , hogy egyből válaszolok, majd rögötn én is kérdezek vmit és eltűnik.

Amúgy meg ha valaki egyből szeretne valamit, akkor hívjon fel, én is azt szoktam tenni, nem várok napokat válaszra.