Egy életre elment a kedvem attól, hogy másokon segítsek? Hogyan kezelnétek?

Mint grafikusból lett ui/ux-es átérzem. Én nem is dolgoztam soha, csak rajzikálok, tudod.

Azon felül, hogy szívességeket kérnek a kedves ismerősök, köszönet helyett sokszor megkapja az ember azt is, hogy ez nem valódi szakma, mert ezt ő is meg tudná csinálni.

Nem mondom, hogy sajnos, mert szerintem ez egy értékes tulajdonság, hogy tudok önzetlenül segíteni, én meg szoktam nekik csinálni, ha belefér az időmbe. Persze az is teljesen érthető, ha valaki nem szeretné, hogy kihasználják.

Nekem egyszer kellett így segítség, egy nagyon magas beosztásban dolgozó rokonomat kértem meg, hogy az akkor frissen egyetemet végzett, külföldi férjemet jutassa be valahova dolgozni, mert becsúszott a baba, nagyon rá voltunk szorulva. Már elég rég volt, azóta a férjem már a sokszorosát letette az asztalra, mint a kedves rokon, de még mindig összefacsarodik a szívem. Hitegetett egy darabig majd ghostolt. Valahogy a saját családomtól mást vártam. Gondolom ez a magyar mentalitás érméjének a másik fele, hogy nem segítünk egymásnak, acsarkodunk, a másikba belerúgunk, irigykedünk, önzőek vagyunk.

Nem tudom van-e arany középút a témában.

Ha nem Magyarországon lennénk, akkor el sem hinném. Figy, a magyarok jelenleg ilyenek, legalábbis Én ezt látom. Korruptak, mutyizósak, sumákolósak, ingyenélők. Most, hogy ezt a szocik hagyták itt örökül, vagy ez már régebben is így ment a történelem során, nem tudom.

Ha úgy érzed, hogy kihasználnak, akkor mondj nemet, vagy kérj érte pénzt. Ha pénzt kérsz, tuti úgy fognak kerülni, mint ördög a tömjént. Ez ilyen, a haverok meg az urambátyámok országa.