Van olyan ismerősötök, aki (jelentős) fogyása után, szinte nem csak külsőleg, de belsőleg is más ember lett, pozitív vagy negatív értelemben változott a személyisége?

Nekem a barátnőm fogyott először 40 kg-ot. Sokkal kedvesebb és segítőkészebb lett mindenkivel a környezetünkben.

Ő pont hogy kövéren volt kissé pökhendi.

Én most vagyok benne a fogyásban, 35kg-ot fogytam eddig. Nem érzem, hogy változtam volna

Inkább nyitottabb lettem az emberek felé. A baráti társaságunk abszolút ugyanaz maradt, illetve megismertünk még pluszban jó pár embert.

Én 53kg-ot fogytam, a korábbi visszahúzódó, nagyon csendes, félénk, bezárkózó stílusom szépen lassan átalakult és most vidám vagyok, vannak barátaim, már nem félek új embereket megismerni, a kollégáimmal is jobban kijövök, már nem a szobámat választom a közös programok helyett.

Rajtam kívül 2 ember van még a környezetemben, náluk is hasonló módon alakult a személyiségbeli változás. Korábban közömbösek, picit negatívabbak voltak, most pedig pörögnek és "élnek":

Én nem értem ezt voltam 65-125 kg az életem során, igaz régen gyúrtam is, de soha nem változott alapvetően ettől a személyiségem.

Azt meg pont leszarom ki hány kilót fogyott :d nem értem erre miért büszkék az emberek.

Igen. Sokkal felszabadultabb, nyitottabb, barátságosabb lett. Mondjuk ő plasztikáztatott is (az orrát rakatta rendbe).

Én hiszem, hogy nem mindenre az önelfogadás az orvosság tisztán, hanem valahol a változtatásra való képesség/hajlandóság és az önelfogadás keveréke. Elég sok ismerősöm láttam kivirágzani onnantól, hogy külsőre rendben volt a saját szemében. Amíg valakinek reális a testképe és pontosan meg tudja nevezni azokat a dolgokat, amiket levetkőzve szeretettel tud magára tekinteni, addig szerintem ezt hiba visszafogni.

Néhány ismerősöm akik lefogytak, igenis rossz irányba változtak!

Mindez csak nézőpont kérdése persze. Akik régen ismerték őket és elfogadták őket, azok csalódtak bennük a fogyásuk után. Hiszen az új felszabadultabb külsővel újabb világokat fedeztek fel, a régi életüket pedig szeretnék magukmögött tudni. sajnos ebbe benne vannak a régi barátok is! Volt olyan kollégám, aki fogyása közben a munkahelyről is lefogyott, mert unalmas lett neki a meló. Egyre gyakrabban hallgattuk tőle, mennyire lassú neki minden, mennyire régimódi.

Rokonságban is van olyan, aki fogyása után tök bunkó lett. Az életmódváltás az agyára ment szinte. Mindenkit kritizál, miért esznek hizlaló ételeket, miért nem mozognak, sportolnak. Akivel csak beszél, mindenkit meg akar győzni, változzon meg. Legyen vega és sportoljon. Új párja épp illik hozzá, az sem tud másról beszélni, mint az egészséges életmódról. Mindez mellett az öltözés lett még az új mániája. Értem én, hogy élvezi, hogy lefogyott, de nem kéne sem a fogyást, sem az új márkás ruháit mások orra alá dörgölni!

Természetesen, vannak, akik az ő változásukat pozitívan élik meg, kedvezőnek látják. Főleg az új barátaik!

Ellen példával is tudok szolgálni. Vannak olyan ismerősök, rokonok, aki elhíztak. Ők a depresszió miatt változtak meg.

Úgy érzem, a nagy és gyors változás nem jó semmiképp!

Gyerekem osztálytársának anyukája nem csupán lefogyott, hanem mániákus testépítő lett. A kedves, szimpatikus nőből mára szinte férfi lett. A hangja mélyült, tavasztól őszig többségéében izomtrikóban járkál. Idősebb férje nyüzüge vénemberként baktat mellette. Nem csupám az ismerősökkel lett tahó, de a saját gyerekeit is teljesen elnyomja. Ha ő sportol, akkor a gyerekeinek is kötelező! Ha pedig sport, akkor versenyezni kell! A diétáról nem is szólva. Az alapvetően vékony fiúk mára még vékonyabbak.

Amit anyuka nemigen tud, fia az iskolában ételt szokott lopni, illetve megeszi mások maradékát. Képes a menzán összeszedni a kosárba kitett kenyereket. De senki nem meri anyuka szemébe mondani, hiszen mindenki attól tart, a kissrác issza meg a levét. A barátai inkább előszeretettel kínálgatják ételekkel, édeséggel.