Vajon miért közösítenek ki a kollégáim?

Először is magamról beszélnék.

Valóban csendes lány vagyok, de nagyon kedves, tisztelettudó és őszinte mosolyú. Sosem ártanék senkinek sem, a kollégáimmal is mindig kedves vagyok. Bármit kérnek, én megcsinálom.

Igazából irodai munkáról van szó. Volt itt egy barátnőm, akivel együtt kezdtük ezt a munkát, és nagyon jóban is lettünk. Majd ő elment innen, mert talált rendes, bejelentett munkát. (Tudni illik, ez a munka napi bejelentős) Egyedül maradtam. Vagyis itt vannak az irodán, de mégis egyedül vagyok. Meg sem próbálnak velem beszélni. Én cigizek, és ők is cigiznek, mindig megbeszélik egymás közt ,hogy mikor mennek ki, vagy kérdezik egymástól hogy jönnek-e. Tőlem senki nem kérdezi meg, pedig mennék én is..

Ugyanez az ebédidő. Egymásnak mondják, hogy menjenek enni mert éhesek, tőlem egyik sem kérdezné meg, hogy megyek-e velük enni. A munka nagyon jó lenne, a főnök is nagyon kedves. Viszont a kollégák kikészítenek, meg sem próbálnak véletlenül sem megismerni engem.

Arról nem tehetek, hogy zárkózott típus vagyok. Annak is megvan az oka, hogy miért vagyok az ..

Köszönöm, ha valaki tud valami okosat mondani.. Kérdezhettek is, válaszolok hogy még pontosabb legyen a szituáció, amiben most jelen vagyok.

21/L