Más is van úgy, hogy a legjobban egyedül szeret lakni?

Jelen😝

En ugyanilyen vagyok, imadom.

Párom nincs, de jól elvagyok egyedül.

Igaz én 30+ éves koromig másokkal laktam, ami rohadtul nem egészséges. Covid elején lépett le lakótársam, akkor lettem egyedül, majd ki is vettem az albérletet, mert nem akartam új lakótársat magam mellé.

Most már saját lakásban vagyok, és igazából tök jól elvagyok. Igaz nem vagyok otthonülős, hazajövök, filmezek, alszok, megyek tovább.

Utálnék egyedül élni.

Alapvetően valami szocializációs probléma az, ha az ember képtelen másokat elfogadni.

Otthon bszogatták, házimunkáztatták, egész életében egyedül volt, stb.

Pláne, hogy képtelen elfogadni, nem csak "agresszorok" léteznek, akikkel együtt lehet élni.

8 Szerintem meg pont az a szocializációs probléma, ha az ember képtelen egyedül élve is jól érezni magát, ha valakinek mindig mindenáron szüksége van társaságra, mert különben minden baja van.

Voltak lakótársaim akikkel szerettem együtt élni, szeretek a párommal együtt élni, de egyedül akkor is a legjobb, ennyi.

#8 Egy egészséges gondolkodású és értelmes embernek szüksége van én időre.

És a többség nem szeret másokkal lakni. Nyilván valamennyire kivétel ez alól a saját családunk, de ott is előbb utóbb eljön a pillanat amikor kirepül a gyerek, felszabadul a szülő, ez a természet rendje.

Én azt látom, főleg idősebb ismerőseimnél, hogy pont attól egészséges a kapcsolatuk a párjukkal, hogy megvan a külön lakásuk, életük is, és így sokkal inkább minőségi időt tudnak együtt tölteni, nem az van hogy már gyomorgörccsel megy valaki haza, mert ott lesz a párja.