Normális hogy az egyiket megsajnáltam, a másikat nem?

Van egy ember akit netről ismerek és utcára fog kerülni de nem fog el senkitől segítséget , azért fog utcára kerülni mert eü okok miatt megszűnt a munkaviszonya és most kirakják az albiból. Valamiért nagyon megsajnáltam . Rendesen rossz érzésem van most. Néztem a liveját és ilyen szerencsétlen lemondás volt rajta .. rendesen szomorú vagyok azóta.

Ugyanakkor van egy másik ember akivel munkaviszonyban vagyok és rengeteg dolgot elmondott nekem magáról meg én is neki , többek között olyanokat hogy mentális beteg, gyógyszereket szed, többször öngyilkos akart lenni , 14 évesen medencébe akarta fojtani magát és hetekig kómába volt mert az anyja kitalálta rá hogy meg akarta erőszakolni a lány testvérét ami nem volt igaz (amúgy én is 3x vagy 4x öngyilkos akartam lenni az életben de én más miatt persze :D) , az anyja prosti volt meg verte őt drogozott , az apja meghalt , megszakította a kapcsolatot a családjával , nagyanyja meg el fog koltözni több 1000 kmre így nem láthatja többet meg meghalt a kutyája aminek a hamvai valami edényben vannak.

Soha nem éreztem sajnálatot a második ember iránt. Valahogy annyira nyomulósan tolta a képembe a problémáit meg elvárta hogy sajnáljam hogy inkább csak szánalmat és undort és megvetést éreztem és érzek is az irányába.

Viszont az elsőt nagyon sajnálom .

Ez normális így?

25/n

Szilvi