Mikor éltétek a fénykorotokat? Mikor volt a legjobb időszakotok és miért?

Olyan 27-30 éves korom között éreztem azt, hogy gyűlik a pénz, lett jogsi, kocsi, gyűjtöttem lakásra, van hobbim, barátaim.

Ebben az évben 33 évesen érzem azt, hogy megragadtam egy szinten.

Munkahelyünk erősen stagnál, alig volt projektünk, úgy érzem ahelyett, hogy fejlődnék, előre lépnék, csak stagnálok, visszafejlődöm, motivációim a béka segge alatt.

Lakást vettem, de nem az az álom az sem, csak egy szar panellakás.

Nyilván majd kialakul, de a felújítása elviszi a pénzem, energiám és még sehol nincs a vége. De ha vége is lesz akkor is csak egy zajos panellakás marad külső kerületben.

Kicsit lehangolja az embert, hogy sok év kemény munkájának ennyi az eredménye, egy szaros panellakás hitelre. És akkor még mindig örülhetek, hogy nekem legalább sajátom van.

Nekem úgy 20-23 között.

Egyetemen voltam, reál, de mégis könnyű szakon, bejárósként.

Baromi jól beosztottam a tanulást a saját képességeimhez mérten, így szabadidőm is volt és jó jegyeim, nem egy félévben évfolyamelső voltam baromi jó ösztöndíjjal. TDK, aztán OTDK-t szervezett az egyetem, minden szutyok TDK-t továbbnyomott, miénket is, így viszont köztársasági ösztöndíjra is jogosult lettem. Keveset diákmunkázgattam is.

Sportoltam, túrázni jártam, önkénteskedtem (állatmenhely és környezetvédelmi szervezetek), kirándulgattam valamennyit (nem brutál sokat, nem vagyok nagy utazgatós), sok programot szerveztem barátokkal.

Sokat fejlődtem személyiségileg is (aspergeres vagyok), voltak barátok az egyetemen, néha közös programok is velük. Úgy a harmadik-negyedik félévben elértem arra a pontra, hogy nem érdekelt, ki beszél ki vagy ki utál, elvoltam 5 emberrel, akikkel jóban voltunk.

Volt időm otthon hobbizni, olvasgatni engem érdeklő dolgokat.

Ismerkedtem srácokkal, lett is egy aránylag rövid, de komoly kapcsolat tele tervezgetéssel, kirándulással.

Otthon lakva, bejárósként, sok ösztöndíjjal, némi diákmunkával a pénz is csak gyűlt és gyűlt illetve kaptam is. Valami 3 millióval indultam neki a felnőtt életnek, mondanom se kell, már csak 6-számjegyű van belőle.

Testileg is ekkoriban voltam a csúcson, pedig most egészségesebben élek. Nyilván egyelőre lassan, de azért már öregszem biológiailag.

Amióta dolgozom, azóta minden rosszabb, nomeg dolgozni se szeretek.

29N