Nagyon őszintén, szerintetek gáz ez így 24 évesen?

Nem szoktam panaszkodni, de egy ideje gondolkozom rajta, hogy kiírjam ezt a kérdést, kíváncsi lennék mások véleményére és legalább kiírom magamból.

Megpróbálom röviden.

24 éves fiú vagyok és egyszerűen úgy érzem nem tartok sehol az életben.

Tudom, hogy erre mondják sokan, hogy nem szabad másokhoz hasonlítani magad, stb.

De én mégis látom másokon, hogy haladnak, építik a dolgaikat.

Fiatalabb koromban elváltak a szüleim apám alkoholizmusa miatt, azóta anyámmal es a testvéremmel élek.

Akkoriban nagyon kicsesztem magammal, mert egy olyan irányba indultam el a tanulásban, amire elpazaroltam néhány évet feleslegesen.

Azóta leérettségiztem és elvégeztem egy olyan szakmát ami nagyon tetszik.

A szakmai vizsga után próbálkoztam elhelyezkedni, voltam több állásinterjún is, de nem vettek fel sehova a vírushelyzetre hivatkozva.

Ezért nagyon szégyellem is magam, mert még eddig nem dolgoztam sehol, ami 24 évesen már elég szégyellni való dolog.

Régebben kaptam ösztöndíjjat meg jártam tanfolyamra is amiért kaptam pénzt, de ezek nem olyan dolgok mintha dolgoznék.

Jelenleg az előzőleg tanult szakmámhoz nagyon közel álló szakmát tanulok nappali tagozaton, amit nagyon szeretek is csinálni, szeretek bejárni suliba, csak gáznak érzem, hogy még csak itt tartok.

Az meg egyáltalán nem is biztos, hogy ha ezt is elvégzem sikerül egyáltalán elhelyezkednem vagy kezdeni magammal valamit.

Sokszor gondolkozom azon, hogy a barátom jobban döntött e, aki még a legelső szakmámban dolgozik, amit én teljesen magam mögött hagytam.

Ő nem tanult tovább semmit, de elmondása alapján jól keres, én meg csak így nyomom az iskolát pénz nélkül, lehet értelmetlenül.

Úgyhogy ez a helyzet, nappali tagozaton tanulok tőlem kb 4 évvel fiatalabb emberekkel, munkhelyem nincs és eddig még nem is volt, a párkapcsolatot meg meg sem érdemes említeni, mert még barátnőm sem volt.

Kíváncsi lennék az őszinte véleményekre, esetleg személyes tapasztalatokra, vagy bármire.