Miért vagyok szörnyeteg, ennyire rossz indulatú?

Itthon töltöttem a karácsonyt, egyik családtagomról kiderült, hogy covidos ő karanténban van, de karácsonykor mi sem mentünk sehova, mert úgy tudtuk, mivel egy háztartásban vagyunk, ránk is vonatkozik a karantén. Azonban tegnap este derült ki, hogy oltottként elvileg nem is kellett volna/kellene karanténban lennünk így sem, hogy szoros kontakt vagyunk.

Viszont mikor anya elment tesztre, MÁR szinte teljesen meg volt gyógyulva, csak a szaglás-ízérzékelés elvesztése miatt ment el tesztre, de úgymond a nehezén már túl volt (tehát a lázas napokon). Már közérzetre is teljesen jól volt. Mivel korábban nem tudtuk, hogy covidos, a barátom járt itt nálunk még mikor anya viszonylag betegebb volt.

Aztán 23-án kiderült a pozitív eredmény azóta itthon vagyunk.

Na és most jön a kérdésem lényege... egyszerűen szörnyetegnek érzem magam, mert tökre zavar, hogy a barátoméknál a karácsony mindhárom napján jöttek-mentek a rokonok, barátok, játszottak, és őszintén, picit zavart, hogy nélkülem is ennyire jól érezte magát.. iszonyat önzőnek érzem magam, de tényleg elég rossz volt, hogy minden nap mikor telefonáltunk, hallottam a hangján, hogy tök jól érzi magát, és mintha nem is hiányolna.... persze mondja, hogy hiányzom neki, de mikor tegnap is mondtam neki telefonban, hogy utánanéztem és megtaláltam a hivatalos forrást arról, hogy nem kell karanténban lennünk, mondta h akkor találkozzunk, de ő 29-e előtt nem ér rá, mert ma egyik baráti körével talizik, kedden a másikkal és mennek programokra... meg eleve az anyukája mit gondol, hogy úgy talizom vele, hogy anya itthon covidos... (3x oltott náluk mindenki). És beszóltam neki (nem jogosan), hogy hát látom, tényleg nagyon hiányzom neki, ha csak 3 nappal későbbre van időpontja nekem... tudom, nem volt jogos és iszonyat gáznak érzem magam, a viselkedésem, hogy ennyire önző vagyok, nagyon rossz embernek érzem magam. De tényleg olyan rossz már napok óta itthon, ráadásul egész nap tanulok nelvvizsgára, és hiányzik a barátom és olyan rossz érzés volt látni, hogy ennyire mellőzhető, nélkülözhető vagyok számára mind az ünnepek alatt, mint pedig most a következő napokban. :(

Tényleg szörnyetegnek érzem magam, rossz indulatúnak és nem tudom, hogy miért vagyok ilyen... alavetően rosszat nem akarok neki, de azért jobban esett volt a részéről is egy erősebb ragaszkodás vagy nem is tudom... olyan feleslegesnek érzem magam. Alapvetően nincs önbizalom-probémám a hétköznapokban, de most ezt a helyzetet mégis nagyon nehezen viselem el.

Hogyan ne legyek ennyire gáz? Őszintén szégyellem magam...