Az ilyen kozmopolita steril p****k mégis miből élnek?

Ő egy nagyon okos, intelligens lány. Ha a kérdező is az lenne, akkor már rég megtalálta volna a neten azt az interjút, ahol az első 10 percben részletesen elmondja a hölgy, hogy hogyan és miért költözött ki Amerikába, és miket dolgozott/dolgozik ott. 1,5 évig au-pair volt, majd 2 évig felszolgáló, közben elindította a YouTube-csatornáját is, ahol kezdetben nyelvoktatással foglalkozott, majd jógát tanult és később oktatott (a felszolgálói munka közben). Jelenleg csak az online vállalkozással foglalkozik. Szívesen.

Itt az interjú linkje:

[link]

Home office-ban vagyok, napi másfél-2 órát dolgozom és a magyar átlagkereset 2-3-szorosa van meg havonta (ez attól függ hogy hány napot lógok el lustaság miatt). Nem tudom hogy ő személy szerint mivel foglalkozik (meg őszintén szólva nem is izgat) csak mondom hogy ilyen is van, tekintve hogy hányan csinálják azt a munkát amit én, nem is ritka.

Amúgy projektmunkázok. Nincs semmilyen végzettségem, csak szemfüles voltam amikor kellett. Az egyedüli követelmény a jó angoltudás ahhoz amit én csinálok.

Az "ilyenek" abból élnek, hogy a saját idejüket a saját hasznukra fordítják. Teljesen mindegy, hogy mi az, ami a hasznukat és sikerüket szolgálja, de nem azzal töltik az idejüket, hogy mások életén és sikerein sopánkodjanak, nekik beszóljanak. Ha egyáltalán foglalkoznak vele, hogy mások mit hogyan csinálnak, akkor sem azon sopánkodnak, hogy "na ezek milyen hülyék és nem érdemlik meg", hanem azt próbálják megfejteni, hogy "ha neki is sikerült, akkor nekem vajon hogyan sikerülhetne". Nem arra koncentrálnak, hogy mások előtt leszóljanak valakit, hanem arra figyelnek, hogy saját maguknak mit tudnának eltanulni, hasznosítani. Aztán a tanultakat kamatoztatják, kipróbálják, finomítgatják, tökéletesítgetik és igyekeznek minél inkább a hasznukra fordítani. Ha esetleg valami nem jön be nekik, ami másnak igen, akkor első körben abban keresik a hibát, ahogyan lemásolniuk sikerült az eredeti módszert, aztán a saját és a minta eltérései közt keresik a különbséget és megpróbálják megtalálni a megoldást, hogyan tudják megfelelően módosítani a mintát, hogy nekik is működjön. Ha pedig végül mégsem sikerül működésre bírni, akkor nem abban látják az okát, hogy a másik hülye, hiszen neki működött, hanem belátják, hogy számukra az nem kedvezően működő megoldás. Tanulságként pedig nem azt vonják le, hogy kár volt megpróbálni, hanem hogy kipróbálták és nekik ez a módszer nem jön be, máshogyan kell tovább próbálkozni.

Aki mindig mindent ugyanúgy csinál és sikeres vele, az megtalálta a számára megfelelő megoldást - de még ő is lehet, hogy tud rajta javítani. Aki mindig mindent ugyanúgy csinál és sikertelen, annak viszont mindenképp kellene valamin változtatni, hogy jobbra forduljon az élete. Csak a legtöbben félnek változtatni, mert attól tartanak, hogy még rosszabb lesz a változástól. Aki viszont nem kockáztatja meg, hogy esetleg rosszabb lesz egy kis ideig, aztán újra változtatva majd jobbra fordul, az a jobbat sem tudja soha elérni, mert a mostani közepesen rosszon semerre nem mer változtatni.

Persze fiatalon, család, gyerek, hitelek és egyéb kötöttségek nélkül könnyebben kísérletezik az ember, mint idősebben, családdal, sok teherrel és kötöttségekkel.

Ahogy már linkelték is, az ilyen emberek elég sok mindent megosztanak a saját életükről. Érdemes némi nyitottsággal és a tanulás vágyával közelíteni a témához ahelyett, hogy minden áron le akarsz szólni mindenkit, akinek nálad jobban megy. Inkább tanulni akarj tőlük. Ha nekik jobban megy, mint neked, akkor valószínűleg valami biztosan jobban megy nekik. Nem biztos, hogy minden neked való, amit tanulhatsz tőlük. Az is lehet, hogy megerősítést nyer a kérdésből érezhető ellenérzésed, hogy nincs mit tanulni tőle. Akkor ne tőle tanulj, hanem mástól, akitől van mit. De előbb azért érdemes megvizsgálni, hogy kitől mit tudsz tanulni...