Más is úgy van vele ha sikerülne végre valahogy meggazdagodni az mindent megoldana és nem lenne többé depressziós?

Az igazság annyi, hogy tisztes megélhetésért dolgozni annyit, hogy maradjon erőd a saját életedre a napjaid fennmaradó részében, teljesen jó kis boldogságrecept. Ott inkább csak a jó elégedetlenség ütné fel a fejét, amolyan first world problem képében, hogy mégis hogy lehetne ennél is jobb, hogy lehetne alkotó módon, többek javára élni úgy, hogy te is csak stabilabban élhetnéd azt az életet, amit a benned lakó felfedező kíván. Legyen ez N forint havonta! Ha 2N forint lenne, az már nem kétszerannyira jó, legalábbis ha lakhatás, utazgatás, ilyesmi megoldott. Inkább csak segít gyorsabban arra a "bőségminimumra" jutni, ahol már tényleg csak te fejlődsz, a cuccaid inkább csak az amortizáció és a modernizáció költségeit igénylik néha-néha.

Igazából azért rettentő rossz neked most, és azért lenne elég egy viszonylag szerény jövedelem is, mert ami most van, az nem tud egyensúlyi állapotot találni, valamivel nagyobb lábon meg azért a lehetőség már meglenne optimálisközelire állítani a nehézségek és nemszeretem dolgok kontra felhőtlen örömök egyensúlyát. A legtöbben ott rontják el, hogy kerülik a vállalható nehézségeket is, és/vagy az örömeik a toxikusabb, azonnali jellegű üres semmik a tényleges, mély, igaz örömök helyett.