Mennyire ciki, ha kötelességböl rámmosolyog egy nö, akkor én visszamosolygok mint a vadalma?
32 éves férfi vagyok, a nök soha rám se néztek, még csúcsformámban sem. Sokáig követtem a tanácsokat (gyúrd mi magad, legyél rosszfiú, legyenek extrém hobbijaid, legyél izgalmas), aztán magamat adtam. Egyik sem jött be. Szóval vannak munkahelyek, ahol szegény csajoknak munkaköri kötelességük a vendéggel jópofizni, mosolyogni rá. Pl bolti eladó, pincér, fodrász, stb. A mindennapokban még nem volt példa rá, hogy egy nö is rám mosolygott volna, így nem tudom kezelni a dolgot. Szegény csajok muszájból, a megélhetés miatt mosolyognak rám (egy olyan alakra, akitöl amúgy elhánynák magukat), kedvesek velem. Én ilyenkor a mosolyra ösztönösen mosollyal válaszolok, megörülök a dolognak, emberileg jól esik, pedig tudom hogy ez nem nekem szól, hanem annak hogy költsem el a pénzemet. Mások az ilyen szituációkat fel se veszik, de én sokáig rugózok rajtuk. Félreértés ne legyen, eszembe se jut, hogy bárki akarna tölem valamit és nekem se jut eszembe, hogy kikezdjek vagy beszélgetni próbáljak ezekkel a nökkel. Nem is leszek beléjük szerelmes meg semmi ilyesmi. Más normális embernek ilyen lehet amikor egy nöi barátja örömmel üdvözli pl.
Mennyire viselkedek hülyén ezekben a helyzetekben? Hogy kellene csinálnom?
válasza:
válasza: válasza:Mások "butuska tanácsait" nem érdemes követni. De erre már te is rájöttél.
Az jó, ha magadat adod. Ahogy írtad is, már így van.
Az általad leírtak alapján van egy kialakult magatartásod.
Ez az egész az önbizalomhiányodra épül.
Nézz szét a világban. Rengeteg olyan külsejű ember van, oké de sokan azt mondanák, hogy csúnya, mégis rendesen be van futva. Miért? Nevelés, neveltetés, hozzáállás, önbizalom, támogatottság, családi háttér, stb.
Ezek közül vannak olyan dolgok, amelyeken tudsz változtatni.
Megváltoztathatod a hozzáállásodat önmagadhoz és másokhoz.
Úgy tűnik, hogy már eleve azt várod el, hogy rád nem mosolyoghat valaki önzetlenül, csak kötelességből.
Nekem van egy barátnőm (nem párkapcsolatra gondolok, hanem gyerekkori barátnőmre). Nem szép. És mégis annyira jó kapcsolata van a férjével, nagyon szeretik egymást és a legharmonikusabb kapcsolatban él azok közül, akiket ismerek és nála jobban néznek ki.
Nagyon sok példát tudnék hozni az ismeretségi körömből, például olyan ismerősöm is van, aki halmozottan hátrányos de tényleg nagyon nagyon hátrányos körülmények közül indult (szülei elhagyták, intézetben nevelkedett, több súlyos fogyatékossága is van, mégis egyetemet végzett és bájos családja van).
És ő sem szép.
Szóval itt nem arról van szó, hogy te hogy nézel ki, hanem arról, hogy kialakítottál magadban egy olyan képet, ami nem igaz, de abban hiszel.
Figyeld meg ezt magadon. És ha úgy gondolod, akkor változtathatsz.
válasza: válasza:"Szegény csajok muszájból, a megélhetés miatt mosolyognak rám (egy olyan alakra, akitöl amúgy elhánynák magukat), kedvesek velem."
Miből gondolod, hogy elhánynák magukat tőled? Nem gondolnak rólad semmit. Én is voltam ügyfélszolgálatos, meg fagyizóban is dolgoztam, mosolyogtam az emberekre, mert alapból barátságos természetem van. Nem fájt, nem akartam senkitől "elhányni magam" közben. Persze nem is akartam tőlük semmit, senkire nem azért mosolyogtam, mert fel akartam szedni, vagy örök barátságot akartam vele kötni, hanem azért, mert neki is és nekem is jobb, ha abban az egy percben kedvesek vagyunk egymással. Olyan nehéz ezt elképzelni?
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!