Hogy lehet valakinek megbocsátani, akit nagyon szerettem, de folyamatosan belém tiport?

Hát ezt nem lehet csak úgy megválaszolni általánosan. Nekem az segített, hogy megnéztem objektíven, és rájöttem, hogy ő magához képest a maximumot nyújtotta. Nem tud többet, de nekem még ez kevés. És hogy amit gonoszságnak gondoltam, az nem az, csak neki az már olyan szint azt a valamit jól csinálni, ahova nem juthat el soha. És akkor inkább kicsit sajnálni is kezdtem.

Meg egy barátnőm mondta ilyen helyzetben, hogy nem hajlandó szarul érezni magát, mert nem szar. És ez ilyen kis egyszerű mondat, de sokszor eszembe jut.