A pandémia megváltoztatta a pénzhez való viszonyodat?

Többé nem tudok félretenni semmit. Tudnék, ha drasztikusan csökkenteném az életszínvonalam, de amúgy se élek nagy lábon, és a fene akar mindig májkrémes kenyeret enni.

Néhány év stagnálásnak ez még el is megy, de rossz belegondolni, hogy mi lesz, ha a tendencia marad az eddigi.

Van bennem félelem, nem vagyok oltva egyrészt nem győzött meg annyira, hogy kellene, a megtakarításomat, autómat, és házi kedvenceket féltem, egyébként ugyanúgy költök mint ezelőtt, fiatalként persze spórolok mert jöhet váratlan, és sajnos jött is a családban, így nem volt különösebb gond.

Azért nem szórok el százezreket, milliókat, és nem követem óránként a rosszlányokat, hogy egy nap alatt 30 percre kidobjak 20-30ezret, abban a tudatban hogy akármikor jöhet az omikron, és elvisz.

Be vagyok oltva.

Sajnos egyre rosszabb az életszínvonalam, csúszom lefelé, már nem tudok félretenni egyáltalán, de nem adok lejjebb semmiből

Igysevót úgysevót

Komolyan mondom.

Nem. Szerencsére az én munkahelyem megmaradt, a férjem cégének meg még jót is tett a helyzet.

Ilyen megvilágosodásom, meg nem volt. Ami hiányzott tavaly, amikor sokat voltunk bezárva, az az utazásokat leszámítva nem pénzkérdés, utazni meg még mindig nem lehet jó szívvel.

Nem. Az emberekhez es a szamomra elerheto oromforrasokhoz fuzodo viszonyom valtoztatta meg. Utobbi, pl hogy abban a helyben latom meg a szepseget, ahol lakom, nem utazom akkor, mikor csak tetezem a vilag bajat.

Es inkabb kevesebb barat, de aki keptelen szolidaritasra, azzal nincs baratsag reszemrol.