Miért van az, hogyha sokszor segítek valakiknek, akkor az emberek természetesnek veszik, de ha egyszer vagy kétszer nem segítek, akkor én vagyok számukra a legutolsó söpredék a Földön?

Határok mostanában egy képzeletbeli vonalat jelentenek. :)

Megszokás.Megszokták hogy olyan a természeted,hogy segítőkész vagy,és még véletlenül se fordul meg a fejükben,hogy túl sokszor nem éppen illő dolog kihasználni ezt a kedvességet.

Az emberek akarva-akaratlanul hozzászoknak ahhoz, hogy bármi is történjen, te úgyis ott leszel és segítesz nekik, a kérés súlyától függetlenül. Afféle biztos pontként kezelnek. Aztán, amikor eljön az első "nem" ideje, akkor frusztráltak lesznek, és így vezetik le a feszültséget. A frusztráció pedig amiatt lesz, mert így most vagy nekik kell hirtelen megoldani valamit, vagy mást kell keresniük.

Igen, rászoktattad őket arra, hogy kihasználjanak.