Ha valaki a szándékosan (kinézete/hangulata miatt) avittassá, "lepusztult" kinézetűvé tett tárgyakat kifejezetten kedveli (bútorok, belsőépítészeti megoldások, viseltesnek tűnő ruhák, autók, amit csak el lehet képzelni), elfogadható, v. nem tűrhető?
Pont mint a disztópikus sci-fi, v. poszt-apokaliptikus filmekben/sorozatokban és (ha valaki ismeri a következőket, azok hangulatát, akkor) néhány videójátékban látható miliő.
Így kell elképzelni amiről kérdezek. Van néhány (megkockáztatom talán inkább számos) ismerősöm, még barátok is, akik oda meg vissza vannak ezen belsőépítészeti "megoldásokért", kopottassá "csonkított" bútorokért, megtépázottnak látszó ruhákért, rat rod külsőjű autókért, és a többi ósdi külsőjű (vagy csak ósdi látszatú) tárgyért. Nem tagadom, a játékokban, filmekben nekem is átjön a hangulat, van valami furcsa mód szép a pusztulásban, és ki tudja, lehet a "szép új világ" helyett valamely romos disztópia fog több évszázad múlva megvalósulni, ez éppen benne van a pakliban, DE!
Lányok, fiúk, nők és férfiak! A mai világban (szándékosan) egy csomó holmit ilyenné tevő ismerőseim tárgyai (meg még az ilyen beállítottságú arcok kifejezetten avittá tett, neten látható temérdek sok agyszüleménye) nem túl típusidegenek (még) manapság?
A rideg, szürke, folyvást ötlettelenül csak egymást utánzó, hétköznapi (ki ne lógj a tömegből!) valóságban?
Tudom, egyfelől dicséretes ez a sok művészlélek (nem tudom, hogy művésznek lehet-e nevezni őket, én diplomatikusan csak művészléleknek hívom őket), illetve, hogy valami mást valami újat, valami szokatlant hoznak létre és azokat magukon hordva, illetve azokban élve, mindezt fel is vállalják - másfelől viszont ha valaki csak kicsit is kilóg a tömegből (most mindegy, hogy alkotásai szépek, vagy ridegek, azaz elfogadottak, vagy zavart keltőek), már egyből kezdi a tömeg a kötekedést.
Gondoljunk csak óvodásokra, vagy iskolásokra. Ha valakinek szemüvege van, már egyből megy a "pápaszemezés".
Egy kakukktojás film is eszembe jutott, ami szintén jó példa erre a hóbortra:
A Kevin Costner felé Robin Hood.
Kilóg, hiszen sem nem sci-fi, sem nem komor disztópia, mégis mind a díszletek (egy része), de legfőképpen a (számomra) rongyoknak(!) tűnő filmbéli ruhák (Robin Hood-é is) adnak egy alapot az elképzeléshez, hogy miket kedvelnek egyesek.
válasza:Most mit értesz "elfogadható vagy nem tűrhető" alatt?
Mi egyáltalán a kérdés azon kívül, hogy rébuszokban fennkölten beszélsz?
Lányok, fiúk, nők és férfiak! A mai világban (szándékosan) egy csomó holmit ilyenné tevő ismerőseim tárgyai (meg még az ilyen beállítottságú arcok kifejezetten avittá tett, neten látható temérdek sok agyszüleménye) nem túl típusidegenek (még) manapság?
A rideg, szürke, folyvást ötlettelenül csak egymást utánzó, hétköznapi (ki ne lógj a tömegből!) valóságban? Éppen így élni?
válasza:Értem, mire gondolsz. Nekem személy szerint nem jön át, és nem szeretem ezt a dekadens hangulatot. A stílus nyilvánvalóan az ember személyiségét tükrözi. Én tanulni sem tudok egy olyan szobában, ami nem felel meg az én ízlésemnek: a minimalizmust preferálom, a növényeket, és a lágy, natúr színeket (faparketta, fehér konyha, fehér bútorok). Az ágyneműm is fehér, egyedül a függöny bársonyfekete, de összességében letisztult dizájn. Azt hiszem, hogy túl piszkosnak és dekoncentráltnak érezném magam egy apokaliptikus bunkerhangulatú helységben.
Kinézetre ugyanezt a minimalizmust vallom. Nincs sok ruhám, de azok mind minőségibb anyagból készültek, így évekig tudom hordani őket. Általában egy egyszerű fekete garbót, fekete nadrággal, vagy pár sportos darabot viselek. Nem szeretem az ékszereket, max. egy karóra fér bele.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!