Szerintetek a mai fiataloknak könnyebb vagy nehezebb az életük mint régen ?

"könnyebb vagy nehezebb" ezek annyira átfogó és személy függő fogalmak.

Igen, a digitalizáció miatt a mai fiatalok életének bizonyos részei könnyebbek. Tanulás, információ szerzés, utazások esetén sokat segít. De például zaklatások, információs lopások, énkép zavarok, társadalmi nyomások stb. sokkal intenzívebben és erőteljesebben. Tehát a stressz amit említettél ilyen téren tényleg jelen van. Egy rossz döntés és nem a fél falu, hanem a fél internet kacag rajtad, s talán örökre megmarad...

Míg az idősebb korosztály esetében ez nem volt meg. Nehezebb volt információkhoz jutni, de ugyanígy pletykákhoz is. Nem nyomta (annyira) a média őket, így kevésbé befolyásolta ez a fejlődésüket. Nem voltak trendek, meg különböző elvárások, amik hetente változtak.

Persze ez mind korszak és hely függő.

Befolyásos ember gyerekének mindig könnyebb volt, kortól függetlenül, átlagembernek pedig nehezebb. De mint mondtam, ezek eléggé általános fogalmak.

Nem nagyon lehet ezt összehasonlítani, hiszen nem mindegy, ki milyen közegben nevelkedett, született meg.

Egyrészt anyagilag ma sokkal szabadabbak az emberek, sokkal több, alapszintű luxus veszi őket körül. Hiszen már nem a gazdagok kiváltsága az autó, telefon, vagy zinte bármi.

Illetve manapság az egyén sokkal szabadabb, több lehetősége van, sokkal inkább egyén centrikus a világ, az egyén boldogulása, boldogsága értékesebb mint valaha.

Elég csak arra gondolni, hogy ma könnyebb elválni, megtalálni a hozzánk illő társaságot, stb.

Cserébe megvan a sok hátrány is. A rohanó világ, a sok stressz, a sok felesleges cél, mert mindig minden nap csinálni kell valamit, átlag embernek is ezer feladata van a számlák fizetésétől a lakhatás rendezésén át a munkáig minden.

Elég arra gondolni, hogy régen olvasni sem tudtak sokan, ma meg olyan lexikális tudást kap mindenki, mint egy kisebb lexikon.

Nem összehasonlítható. Más. Máshonnan indult, más körülmények vannak, más behatások stb.

Aki mostani gyerek, és rámondják, hogy el van kényelmesedve, lehet, hogy ha 50-es, 60-as években született volna, simán megállná a helyét, mert kiskorától kezdve olyan hatások érik, mint a mostani időseket.

Ugyanígy, a mostani idősek, ha pár évvel ezelőtt születtek volna, és most még gyerekek/fiatalok lennének, szintén más hatások érnék őket, nem tudhatjuk, hogy más háttérrel hogyan állná meg a helyét.

Ezért nem szeretem, mikor egyik generáció a másikat lesajnálja. Kívülről könnyű megítélni, hogy ő a másik helyében így meg úgy viselkedne. Ezt senki nem tudhatja. Szerintem volt sokan voltak már olyan helyzetben, hogy azt gondolták, hogy majd így meg úgy reagálnak, aztán nem is úgy reagáltak. Szerintem amíg az ember nincs benne, kívülről felesleges ezt megítélni, mert teljesen objektívan nem lehet.

"Egy rossz döntés és nem a fél falu, hanem a fél internet kacag rajtad, s talán örökre megmarad..."

Tegyük hozzá, ez fordtva is igaz.

Régen elkönyveltek a falu bolondjának, kiközösítettek, és igazából a szűk környezeteden kívül nem kaptál inputot a világról.

Manapság viszont sokkal szabadabban megtalálhatod a magad fajta embereket, érdeklődési körödet, még ha sok esetben csak virtuálisan, de akkor is van társaságod, nem vagy egyedül.

Vagy manapság könnyen jönnek a pletykák, ellenben könnyen mennek is. Oylan információ áradat van, hogy ami most még "pletyka" az 5 perc múlva már nem téma mert van helyette más. Régen meg elkönyveltek valahova, elterjedt 1-1 pletyka és hetekig, hónapokig, évekig azt emlegették az emberek.

Régen sem volt jobb, csak másképp szar.

#5

"Második legnagyobb népbetegség a depresszió".

Hát ja. Ez azért jelzi, hogy valami nagyon nem jó irányba megy.

Viszont ne felejtsük el, hogy régebben a mentális betegségekkel kevésbé foglalkoztak. Vagy nem is ismerték, vagy nem érdekelte őket, vagy ha valami nagyon nyilvánvaló volt akkor az illetőt rejtegették, meg titkolták, mert ugye az ciki. Egy szóval, kevésbé foglalkoztak a mentális egészséggel mint most. Emiatt, amit a számok mutatnak kicsit eltérhet az igazságtól, mert kevesebben fordultak orvoshoz, vagy segítségért.

Uhh, ez kicsit kioktatós lett. Nem annak szántam. :(

Ez csak a saját gondolatmenetem

by: #6

Szerintem is nehéz összehasonlítani.

Próbálok írni valamiket az alapján, amiket látok szüleimen, megboldogult nagyszüleimen és a mi generációnkon.

Ha az ember nem örököl (akár úgy, hogy a nevére írják, akár úgy, hogy használhatja) lakást vagy nem vesznek neki, akkor ma elég nagy gondban van. Minden albérlet drága, egy egészen pici is, ahogy egy szoba is drága ma már...

Borzalmasan sokat kell tanulnunk, letennünk az asztalra. A diploma értéke csökkent, persze ettől még sok helyre "kell" és ma sem feltétlen könnyű megszerezni. Sok szakmában elvárják az élethosszig tartó tanulást. Alap egy idegennyelv társalgási szintű ismerete, de nem árt több is.

Ugyanakkor talán több a lehetőségünk. Tepernünk kell, kemény világ, de teperhetünk és elérhetjük, amit akarunk.

Apum az én koromban nem beszélt idegen nyelvet és egy félbehagyott diplomával úgy keresett, mint most én (értsétek: egész jól, kicsit átlag felett), kertesháza volt, felesége volt. Mondjuk a házat örökölte és örököltem én is, csak lakást.

Én itt tanulok évek óta, de kezdem elérni, amiért küzdök, neki meg nem volt annyi lehetősége.

29N

Is-is.

Rengeteg lehetőség van, sokkal szabadabban lehet a világban utazni, további lehetőségek után kutatni. Nem nyomaszt a társadalom sem olyan mértékben, mint a szüleim, nagyszüleim idejében, mindenki tanulhat potom pénzért, szabadon képezheti magát, sportolhat, vagy ami épp szíve vágya.

Egyedül az ingatlanpiac az, ami sokkal rosszabb lehetőségeket nyújt szerintem. A szüleim 20-30 éve viszonylag könnyen össze tudták szedni egy ház árát. Az akkor 7 milliós lakást nemrég 65-ért adtuk el. A fizetés is inflálódott, de közel sem ennyit. Sokkal lassabb méretekben emelkedik, mint a lakásárak.

Ezen kívül viszont nem tudom, mit mondhatnék. Én nem éltem abban a korban, a szüleim meg nem fiatalok ebben a korban. A statisztikák az egyetlen szinte, amiből lehet következtetni

Én csak azt tudom biztosan, hogy volt jó pár idősebb kollégám akik azt mnodták, hogy szerintük a mai fiataloknak a munka részben sokkal, de sokkal nehezebb dolguk van, mint nekik volt.

Nagyon sok munkából elvettek rengeteg támogatást, pótlékot ahova nem kellett különösebb szakképzettség, nincs már korai nyugdíj sem stb. Szóval aki ilyen munkába megy el annak sokkal szarabb, mint régen volt, márpedig nagyon sokan mennek ilyen nem szakképzett helyekre dolgozni.

Plusz ugye az ingatlanárak...

Szerintem ma már, ha nincs itthon valami tényleg kiemelkedően fasza melód, vagy nem dolgozod halálra magad heti millió órával, még ketten sem fogtok összehozni házat az életben rakás hitel nélkül, max valami nagyon kieső helyen.

Elég gáz, hogy manapság az egyik legnagyobb álom a saját ház már a legtöbb embernél elérhetetlen...