Vannak mások is ezzel a problémával?

Szóval az a helyzet hogy úgy fèlig meddig antiszociális vagyok. Azért félig, mert a barátaimmal, számomra ismert emberekkel nagyon szeretek “együtt” lenni meg keresem a társaságot, viszont például amikor kimegyek a panel lépcsőházába egyszerűen félek az emberektől. Vagyis inkább a ciki helyzetektől és a véleményüktől. Amikor megyek suliba mindig remélem hogy épp senki nincs a lépcsőházba. Kb leírom hogy mitől “félek:

Ha biciklivel megyek mindig nagy lelki erő kell hogy az előttem sétáló gyalogosra rácsengessek. Én sem tudom miért.

Ha az egyik annyira “nem közeli” barátom ír hogy találkozzunk akkor csak félve megyek bele, azon gondolkodva hogy mégis miről fogunk beszélni? Mármint oké hogy mondja hogy menjünk el a coopba de közbe mit beszéljünk?

Félek az emberek szemébe nézni, vagyis nagyon hülyén nézhetek ki ha megpróbálom.

Inkább több fős társaságban szeretek lenni, mert akkor nem én vagyok a központ.

Nem szeretek angolul szóban beszélni a külföldi barátaimmal, inkább írásban. Hiába van meg a B2, félek a bukástól.

Tartok mások véleményétől.