Hogyan tudnám elfogadni?

A hasonlatom valóban nagyon sutára sikeredett, de akkor hirtelen nem jutott jobb az eszembe.

Viszont van egy kiegészíteni valóm a kérdező részére:

A kérdés kifejtésében ez áll: "Sajnos képtelen vagyok megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a szerelembe beletartozik a külső is"

No kérem! Nem a szerelembe tartozik bele a külső, hanem az emberek tulajdonságainak egy részébe. Sokfajta tulajdonságaink vannak, külső (látható) és belső (láthatatlan) egyaránt.

A szerelem egy erős vonzódás. Alapvetően férfi és nő között nemi vonzalmon alapuló erős lelki és testi vonzalom, amely főleg a szeretett személy iránti vágyakozásban, a hozzá való ragaszkodásban, az ő eszményítésében és az érte való odaadásban nyilvánul meg.mély és erős társas érzelem, amely által szorosan kötődik az ember valakihez. A szerelem fogalmát a különböző kultúrákban és társadalmi közegekben eltérő módokon határozzák meg. A romantikus szerelem az emberi tudattal rendelkező lényre – tehát a Homo sapiensre – jellemző szubjektív érzelmi állapot, mely egy másik személyhez való vonzalomban nyilvánul meg.[6] Hangsúlyozni kell, hogy az emberi tudat az a humán funkció, amely a romantikus szerelmi érzést különbözővé, magasabb rendűvé teszi az állatvilágban kialakult és a fajfenntartást szolgáló egyszerű szexuális vonzalomtól. Fiziológiai értelemben a romantikus szerelem és a szexuális vonzalom között kapcsolat van, ami nem meglepő, hiszen az állatvilágból kiemelkedő ember szerelmi érzésének evolúciós gyökerei a szexuális vonzalomig a fajfenntartásig nyúlnak vissza. De a romantikus szerelmi érzés nem egyszerűsíthető le a libidóra.

Úgyhogy ez a "szerelem része a külső" ez igencsak lesarkított és pontatlan. Az egész dolog komplexitásába valamelyest beletartozik, de csak kis százalékban.